Benedek Gyula: Oklevelek és iratok Szolnok város történetéből 1075-1685 (Documentatio Historica 10., 2007)
58. A budai káptalan bizony ságlevele arról, hogy kétszeres ellentmondás ellenére beiktatta Werbőczy Istvánt és fiát Szolnok, Fehéregyháza, Csász és Kisköre falubirtokok tulajdonába 1537. október 22
58. A budai káptalan bizonyságlevele arról, hogy kétszeres ellentmondás ellenére beiktatta Werbőczy Istvánt és fiát Szolnok, Fehéregyháza, Csász és Kisköre falubirtokok tulajdonába 1537. október 22. „Mi, a budai káptalan, adjuk emlékezetül, a jelenlegi [levél] tartalmával tudatva, mindenkinek, akit illet; hogy mi a főméltóságú fejedelem urunk, [Szapolyai] János úr, az Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya, a legkegyelmesebb urunk őfelsége Debrecen mezővárosában most a közelmúltban, a hitvalló Szent Ferenc ünnepét követő harmadik napon [1537. október 6-án] zári papíron készített és kiadott, nekünk parancsolólag szóló és szabályos odaítélő levelét - a bizonyos törvényszéki végzésének a rendszabását és a lényegét általunk megismerve - amelyet a tekintetes és nagyságos Werbőczy István, az őfelsége fő- és titkos kancellárja, valamint a fia [Werbőczy] Imre érdekében, az egyaránt nemzetes Eperjesi Patócsy [pathoczy de Epeiyes] Miklós és Ferenc, valamint az ugyanazon Patócsy Ferenc osztályostársa a született nemes Margit úrnő ellenében [adott ki], tisztelettel és tiszteletteljesen, ahogy illik, átvettük (amelyet a megtörtént végrehajtás után, a pecsétünk címerét rányomva, a felmutatónak visszaadtuk) ; és ugyanannak [a levélnek] a tartalma szerint mi együtt a felségtek [királyi] emberével a nemzetes Halásztelki Nagyrévi [Nagh Rewy de halazthelek] Lőrinccel az ilyesféle odaítélő leveletekben a többi királyi ember között megjelölt [személlyel] valamint a királyi kúriájából jelesen erre az esetre kiküldöttel, a káptalani emberünket, tudniillik a tisztelendő Budai [de Buda] István mestert, a testvérünket és kanonoktársunkat rendeltük ki a közhitelű bizonyságunkként az előrebocsátott végrehajtás, valamint a birtokrész beiktatása elvégzésére; akik végül is onnan visszatérve hozzánk, nekünk egyöntetűen és egybe hangzóan számoltak be, a következőképpen; hogy ők a most közelmúlt Szent Callixtus pápa ünnepe utáni legközelebbi második napon [1537. október 15-én] az őfelsége [János király] tárgyalt odaítélő levelének a rendszabása és tartalma szerint először, valamint jelesen a Külső-Szolnok vármegyében található Szolnok nevezetű falubirtok helyszínére [adfaciempossessionis zolnok appallate in comitatu de zolnok exteriori adiacentis] érkeztek az abban az odaítélő levélben felsorolt és megnevezett annak [a Szolnoknak] az összes szomszédjával, valamint határosaival 3 ; 1 Ez az aktus hivatalos előírás volt. 2 A királyi ember a király személyében járt el, aki a jelen esetben Külső-Szolnok vármegye tehetős köznemesei közül került ki. 126
