Benedek Gyula: Iratok Mezőtúr város török kori történetének időszakából 1526-1699 (Documentatio Historica 9., 2005)

BEVEZETÉS

északnyugaton a Túrkeve részét képező Túrkeddi, délen Sima puszta, délnyugaton Szentmiklós puszta keleti fele. Maráz az 1980. évi állapot szerint lakatlan. Észak-északkeleten a Csókás-ér, délen az élő Körös, nyugaton a Hortobágy csatorna határolja. Póhamarának a Mezőtúrhoz tartozó egyharmad része egyetlen helységnévtárban sem szerepel. Sima a Békés vármegyéhez tartozó Endrőd, később Gyomaendrőd külterületi része. Szomszédai: északról Csejt-puszta, északkeletről Póhalom Udvarnok nevezetű határrésze, délről pedig Nagylapos. A 2001. évi állapotot tükröző helységnévtár szerint területén egy lakatlan lakóház található.

10 Szentmiklós nyugati felének szomszédai az 1980. évi állapot szerint: nyugaton a Szanda-zugi csatorna választja el Szandazugtól, északkeleten Túrkeddi, keleten Szentmiklós Gyomaendrődhöz tartozó keleti fele a szomszédja. 1941-ben - a Mezőtúrhoz tartozó felén - 314 lakos élt.

11 Túrtő a Körös folyó bal partján korábban egy zugban volt található, amely ma sziget egy átmetszés jóvoltából. A szomszédai az 1980-ik évi állapot szerint: északról Sulymos-zug, délnyugaton Pusztabánréve. Az 1941-ik évi állapot szerint, együtt a Dancza-körayékkel 444 lakosa volt.

12 Néhány szó a forrásokról. A források mennyiségileg elegendőek, az időkör, valamint az irattípusok tekintetében azonban hiányosak, valamint nem elég változatosak. Az időkört illetően 1598 és 1629 között sajnos teljes irathiány mutatkozik. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a tárgyalásba vett települések 1598 és 1629 között nem léteztek. Inkább arról van szó, hogy ebben a háborúskodással eltelt időszakban nem működtek a közigazgatási szervek, a hiteleshelyeket pedig az ügyfelek nem tudták igénybe venni,

13 így elmaradt a korábban szokásos írásbeli ügyintézés. Ugyanakkor bizonyosra vehető, hogy a török írásbeliség jobban működött, de ezek a források ma nem elérhetők - pontosabban ezeket az utóbbi időben senki nem kutatja-, elsősorban azért, mert Konstantinápolyban találhatók. A források tekintetében megfigyelhető bizonyos egyoldalúság is. Ugyanis a legtöbb irat birtokjogi természetű. Ugyanakkor fontos forrástípusok hiányoznak, pl. a válogatásban nem található osztálylevél, határjárási levél, a 17. században névszerinti tizedösszeírás,

14 nyugta, ügyvédvalló levél, visszaűző levél az iktatástól, vármegyei nyomozati levél, bírósági idézés, birtokbecslés stb. Ami a források kutatását illeti, elmondható, hogy azok egészen biztosan feltáratlanok. Vagyis a jövőben van remény újabb iratok megtalálására. Ilyen szempontból elsősorban az Erdélyi Fejedelemség szervei által készített és a mai Romániában lévő 10 A MAGYAR Köztársaság helységnévtára. Kiadja a Központi Statisztikai Hivatal. Bp., 2003. KSH. 381. p. (A 2001. évi állapot.) 11 MAGYARORSZÁG helységnévtára. Kiadja a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. Bp., 1944. KSH. - (Az 1941. évi állapot.) 547. p. 12 MAGYARORSZÁG helységnévtára. Kiadja a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal. Bp., 1944., KSH. - (Az 1941-ik évi állapot.) 590. p. 13 A Heves és Külső-Szolnok vármegyei apparátus 1596-1614 között nem működött, az egri káptalan pedig 1596-ban először Gömör városába menekült, majd rövid Gömörön való tartózkodás után Kassán állapodott meg. Ez utóbbi nagyon távol volt a Mezőtúron és környékén élők számára. 14 A 17. században azért tűntek el a név szerinti tizedösszeírások, mert a szedésre jogosultak pénzért bérbe adták a szedés jogát magánosoknak, akik nem készítettek név szerinti összeírást. 7