Benedek Gyula: Túrkeve város oklevelei és iratai 1261-1703 (Documentatio Historica 8., 2004)
65. Túrkeve, Túrkeddi, Póhamara és Móric úrbéri kötelezettségei az egri püspökség 1577 őszén érvényes úrbéri szerződésében (1577. szeptember)
A tizedek [ Decimül 1, Tizedet adnak minden tizedelni szokott búzából, árpából, zabból, bárányokból, méhkasokból és disznókból, Az 1578-ik évben a gabona tizedét 20, a méhkasokat pedig darabonként 2 dénárban megváltották, 4 Ajándékot adni nem voltak kötelesek a tartozás fejében, hanem a választott bíráskodásért, amikor kell annyi fizetséget adnak, amennyi felmerül. A törököknek minden egyes telek után fizetnek 54 dénárt Szent György vigiliájára, 5 valamint Szent Mihály ünnepe vigiliájára, továbbá minden egyes telek vagy 1 pint 6 mézet, vagy vajat, Szablyapénzt 7 [fizetnek] minden egyes telek után 2 forintot, valamint dicát 8 a török császárnak 1 Vi forintot; Mondják, hogy amikor hét évvel korábban a tiszttartójuk Győry Márton lett, akkor ebben a [Türkévé] falubirtokban 32 jobbágy volt, de a munkák, a szolgálatok, valamint a bírságok kíméletlen sokasága miatt jutottak a jelenlegi állapotra. Túrkeddi [ Thurkeddy] A tiszttartó Nagy Albert, Egésztelkes jobbágyok: Hernák Pál bíró, Csejti [Cheithy] Boldizsár, Sánta [Santha] Lukács, Bige Albert Szőke Kelemen, Bige István Olasz Gergely, Török Vince Kis Gáspár, Féltelkes jobbágyok: Somogyi [Somogjl Máté, Pap Miklós, 3 Tized: adófajta: Egyházi tized, dézsma (latin: decima) a feudalizmusban a föld terméséből, állatokból, némely ipari termékekből az egyháznak járó szolgáltatás. Magyarországon a tized fizetést Szent István rendelte el, meghatározatlanul hagyva a tizedköteles javak körét. Magyarországon Mohács előtt szűkebb körben: gabonából, borból, bárányokból, méhkasokból vettek tized részt. A 16. századtól szélesedett a tized alá eső javak köre: előbb a kecskével, sertéssel, tyúkfélékkel, a lennel, kenderrel, kerti növényekkel, a 18. században a kukoricával, burgonyával, dohánnyal, dinnyével, répával, cirokkal. Erdetileg mindenki adott tizedet, társadalmi állásra való tekintet nélkül. A nemesi jogok kikristályosodása vezetett az uralkodó osztály tizedmentességéhez. Végeredményben tizeddel tartoztak mindazok, akik nem nemesi földön gazdálkodtak, személyi állapotoktól függetlenül. Irodalom: BÁN 1989. 202-203. p. 4 Vagyis pénzért el lehetett kerülni a termények beszolgáltatását. 5 Vigília: (latin: virrasztás) a katolikus egyházban az ünnepet megelőző, arra előkészítő nap. 6 Az 1 egri pint = 2 egri icce = 1,6786 liter. A szepesi kamara hatásterületén alkalmazták 1549-1601 között. Irodalom: BOGDÁN 1991. 247. p. 7 A szablya-pénz egészen biztosan a töröknek volt fizetendő, de Győrffy István sem tudta meghatározni a mibenlétét. Győrffy szerint sem azonos a „tegzespénzzel". 8 Rovás (dica): a kapuadó és a vele később eggyéolvadó hadiadó összeírásának módját jelző kifejezés. A feudális korban - írni-olvasni tudás híján - a falusi bíró a parasztokkal apó, 3-5 cm hosszú, az adómennyiséget bevágásokkal, majd számjegyekkel feltüntető rovásbotok segítségével számolt el. A „rótt" pálcát kettéhasították, és így nyugtaként szolgált. Azután rovásnak nevezték azt a négyszögletű fadarabot is, melyre az adószedők a bíró jelenlétében „rovatokba" foglalták a kivetéseket. Végső kifejletében a rovás az egy portára jutó adótétel volt, amelyet a 16-17. század országgyűlései mindahányszor újonnan állapítottak meg. A 18. században azután egy számított, mesterséges adókulccsá vált. A nemesi vármegye határozta meg, hogy a területén mi számított 1 rovásnak. Irodalom: BÁN 1989. II. 147-148. p. 169
