Benedek Gyula: Túrkeve város oklevelei és iratai 1261-1703 (Documentatio Historica 8., 2004)
65. Túrkeve, Túrkeddi, Póhamara és Móric úrbéri kötelezettségei az egri püspökség 1577 őszén érvényes úrbéri szerződésében (1577. szeptember)
Béták [?] Boták [?] Sükösd [?], Kovács [KowachJ Máté, Házaszsellérek [ Inquilini domos habenéf Alcsi [Achy] Benedek, Fekete Lőrinc, Fitó [Fitho] János, Hernák Péter, Földbér [ Census] Ezt a falubirtokot a tiszttartóság címén magánál tartja Nagy Albert, aki annak az összes jövedelmét beszedte és [az egri] várhoz semmit nem adott, továbbá az összes férfi a szolgáltatásokat neki kényszerült adni. Szent Mihály ünnepére kamatra [százalékra] fizetnek a tiszttartónak közöségesen hét forintot, Továbbá tartoznak adni évenként 6 dénárt, éspedig néha három, máskor egy határidőben 2 dénárt [fizetve], néha pedig dénáronként fizetve; A királyi dica [ Dica Regia] Az egyéb királyi [dicában] - két határidőben - évenként és portánként fizetnek 10 forintot, Semmi rendes ajándékkal nem tartoznak. Borokat árusítani törvényesen nem kötelesek fél hordónál többet, a büntetéspénzeket a tiszttartó szedi be: a vérontásért 1 forintot, melynek a fele a töröké, a marha vagy bátor, népiesen bitang[pénz] ]0 felerésze a tiszttartóé, a [másik] felerésze a töröké. A szolgálatok [ ServitiaJ 11 A szolgálatok fejében évenként közönségesen tartoznak fizetni 25 forintot, Erre az 1578-ik évre ígérni kényszeríttettek 28 forintot, mégis a tiszttartó [Nagy Albert] 30 forintot kér, ugyanakkor őket munkára is összehívja; Tizedeket [ Decimas] adnak minden tizedelni szokott őszi búzából, tavaszi búzából, méhkasokból, bárányokból, mindezt a tiszttartó szedi, A bárányok és a méhkasok vk\tskg[díja] 2 dénár. Ebben az 1579-ik évben a gabonatized 19 véka [quartalef 1 az árpatized 21 !/ 2 9 Zsellér (latin inquilinus): kategória kialakulása a jogilag egységesülő jobbágyságon belül a 14. századtól érzékelhető. A népszaporulat miatti telekosztódás és az árutermelés rétegző hatása akkor ért el olyan fokot, hogy akik I-nél kisebb jobbágytelekkel vagy még azzal sem rendelkeztek, azok (német eredetű szóval) a zsellér nevet kapták. Legkorábban a falvaknál fejlettebb mezővárosokban bukkant fel, de inquilininek nevezték gyakran az igazi városokban a ház nélküli plebejusokat is. A Mátyás-kori állami, majd a földesúri adóterhek előli menekülés a 15. század végére a jobbágyság mintegy 20-25 %-át tette zsellérré. A zsellérség számának becslése a 18. századig igen bizonytalan. Az 1514. évi XV. törvénycikk inquilininek azokat tekintette, akiknek nem volt saját házuk sem (azaz a későbbi subinquilinusokat, a hazátlan zselléreket). A zsellérség adózása nem alakult ki egységesen a 18. századig. Az 1 -nél kisebb porta a 16. század végéig nem fizetett állami adót, attól kezdve 12 házas zsellér már egy adóegységet képezett. A zsellérek többsége az egyházi tized fejében úgynevezett kereszténypénzt adott, és különféle mértékben könnyítettek a földesúri szolgáltatásaikon is. A földdel bírók a telkes jobbágyoknál kevesebb cenzust, terményjáradékot adtak. Irodalom: BÁN 1989. II. kötet 263-264. p. 10 A tilosban járó állatokat, behajtás esetén pénzért lehetett kiváltani a kárt szenvedett féltől. 11 Servitium (latin szolgálat): A jobbágyság számára az államnak és a földesúrnak nyújtandó szolgáltatásokat, adókat tág értelemben magába foglaló gyűjtőfogalom. Legszűkebb, de igen elterjedet fogalomként a servitium csak a robotot jelentette. Irodalom: BÁN 1989. II. 152. p. 12 Túrkevén a szolnoki vékát használták. Egy szolnoki véka = % szolnoki gabonaköböllel = 1 pozsonyi mérővel = 62,08 liter, illetve 46,56 kg búza. Irodalom: BOGDÁN 1991. 367. p. 170
