Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)

77. Wranovich Tamás és Klósz Mátyás esküdt megyei főjegyzők és választott békebírák bizonyságlevele az Öcsöd és Kunszentmárton közötti határvonal és a határjelek helyszíni szemléjéről, valamint Bábocka puszta földrajzi helyéről - 1732. október 14

utolsó előtti és határjelek Veresegyháza és Szentandrás területeit a szentmártoni [területtől] választanák el; A fennmaradt - egészen a Hétalag-halomig [usque ad Héthalagh] emelt - határjelekről pedig azt tudja Székely Benedek, hogy abban az időben [eotum praesens] a szü basa nevezetű török úr csupán Öcsöd, Szentandrás és Veresegyháza tekintetében újíttatott fel, miután azok a határjelek tekintetében nem tudtak egymás közt szót érteni; És ezekre nézve befejeződvén a méltóságos báró Orczy István úr részéről a [határjárás, azonnal a következő napon, tudniillik október 13-án a méltóságos báró Harruckern János György úr részéről [is] elkezdődött a [határjárás, Mégpedig azon határjelek [metae] nyomán, amelyeket az 1719-dik évben az alulírott tanúk hit alatti vallomása szerint a felek kölcsönösen megegyezve állítottak jelen lévén akkor a kincstár részéről - amelynek a joghatósága alatt báró Harruckern János György úr mostani birtokai abban az időben állottak - a nemzetes és vitézlő Than Ádám János úr kincstári jószágigazgató [prefektus], valamint Schmied János szentesi harmincados [tricesimator Szentessiensis],

9 a szóban forgó Gallos Mihály a tekintetes jászkun kerületek erre az esetre kiküldöttje, akit a hajdani Országh Márton, az akkori jászkun főkapitány rendelt ki; Éspedig elkezdve a határjárást a Körös folyó partján [lévő] határjeltől [a Méta in Rippa Crisy Fluvy] dél felé [haladva] - a Szentmárton-fok vizesárka felé - amelyet akkor, ahogy Olasz [Olacs] Miklós szentesi lakos, Szűcs János túri [lakos], Jelenti István szintén szentesi [lakos], valamint Szabó György és Kecse Mihály szentandrási lakosok tanúsították a felek kölcsönös megegyezésével újjítottak fel, mint olyat, amelyet a Bábocka pusztát Szentmárton falubirtoktól való elválasztó határjelnek hagytak meg, ami a vallomás tevők szerint annál bizonyosabb Jelenti Istvánt kivéve, mivel ők régente Öcsöd falubirtokban [in possessione Eöcsöd] lakván kb. mintegy 50 éve [1682-ben] a méltóságos gróf Keglevich uraktól évenként 50 császári arany [forintokért] haszonbérelték volna és annak a haszonbérlésnek az ereje alapján azt egészen eddig, valamint az elősorolandó határjelek sorozata szerint birtokolták és használták békességben, Ezután ezt a megmutatott [helyet] telekhelyet - amelyet a szóban forgó kamarai jószágigazgató úr [Than Ádám] a jó békesség címén és csupán addig bírta, amíg határjeleket [kapott], amelyet a szentmártoniaktól nyert el az említett egyezség alkalmával, Ahol a tanúk megmutatták nekünk a régi határjeleket; A jelenlévő ugyanazon tanúkkal innen kelet felé vezettettünk az ugyan előbb említett egyezség alkalmával felújított határjel felé; Innen tovább kelet felé [vezettettünk] bizonyos vizesárkon át [trans certum canalem], ahol a dombra ragasztva felújíttatott a harmadik [és] régi határjel; Ahonnan a síkságon folyamatosan kelet felé haladva megmutattatott nekünk a sorban negyedik - az ugyanazon egyezség alkalmával felújított - határjel; Innen ugyanazon a síkságon mintegy délkelet felé [inter Orientem et Meridiem] előremenve ugyanazon tanúk demonstrálása alapján megpillantottuk az ötödik - az ugyanazon egyezség alapján - felújított határjelet; 8 A „szü basa" nem személynév volt, hanem foglalkozási elnevezés. Magyarul leginkább így fordítható: „területfelügyelő", aki egy kisebb körzetben a terület használati és jogi rendjéért felelt. 9 A harmincados vámtisztviselő (tricesimator), aki a vámon áthaladóktól a szállított áruk 1/30-át vette el vámilletékként. 189