Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)
77. Wranovich Tamás és Klósz Mátyás esküdt megyei főjegyzők és választott békebírák bizonyságlevele az Öcsöd és Kunszentmárton közötti határvonal és a határjelek helyszíni szemléjéről, valamint Bábocka puszta földrajzi helyéről - 1732. október 14
Elkezdve a Körös partjánál lévő és az ugyanazon szentmártoni lakosok által Szentmártoni-csurgónak [Szent Mártony Csurgó] nevezett bizonyos vizesárka, amelynek az északi oldalán [egy] kissé emelkedettebb helyen azelőtt - ahogy állították - egy [földből való] határjel volt, amely az öcsödi és a szentmártoni földeket választotta el, Innen mintegy nyugat felé [haladva] a Horgasér-partja nevezetű állóvízhez [ad Lacum Horgas ér partja dictum] [érkeztek], ahol egybehangzóan állították, hogy ott volt egy régi határjel, amely az előrebocsátott [öcsödi és szentmártoni] területeket választotta el, amely mindazonáltal már alig mutatta a határjel mivoltot; Innen az Általlátó-halom 3 nevezetű dombhoz [ad Collem Által látó halom dictum] [érkeztek], amelytől a Csökönyér-hát 4 nevezetű helyig [ad locum Csököny ér hát vocatum] mutattak nekünk sorban tizenkettő közbeeső határjelet [metae cursuales] s amelyek szabályos határjel formát mutattak, És a tizenharmadik az állóvíznél ezektől kissé eltért bal felé, amely [helyen] korábban egy szénacsomó volt elhelyezve; Innen egyenes vonalban [haladva] a tizennegyedik és a tizenötödik - hasonlóképpen régi határjeleket - pillantottuk meg; És végül a tizenhatodik határjelet - a Csökönyér-hát nevezetű hely tetején, amelyről állították, hogy Szentandrás 6 és Veresegyháza 7 területét választotta el egymástól, a Csökönyér-hát nevű emelkedettebb helyet egészen a Rókalyukas nevű helyig [ad certas Cavositates vulpinam], amelyet a vizek áradása idején mindkét oldalról a Csökény-érből kifolyó vízér vesz körül - hármashatárjelnek mutatták meg; És végül az utolsó és egyes határjelet mutatták meg nekünk a Nádas-halom nevezetű dombon [in Colle Nádas Halom dicto] és jelezték, hogy tőle keletre a szentandrási, délre a veresegyházi, nyugatra pedig a szentmártoni terület fekszik; Amely előrebocsátott határvonalat két már halott tanú - úgymint Bartha György és Ember György - vallomásai megerősíteni látszanak, ámbár a méltóságos báró Harruckern János György úr részéről a nemzetes Várady Ferenc és Gallos Mihály urak sem tagadták, hogy a Hétalag-halom nevezetű dombtól egészen a vég[pontig] emelt határjelek [/*arár]elkülönítők {de nem Öcsöd és Kunszentmárton területe között, hanem a két előrebocsátott között [fekvő] Báboczka puszta és a szóban forgó Szentmárton között}; Hogy pedig Bábocka puszta [Praedium Báboczka] a két említett falubirtok [possessiones] között terüle el Török György és Székely Benedek Szentes mezővárosi lakosok [Incolae oppidi Szentesiensis] tanúsították, habár a méltóságos báró Orczy István úr részéről szerepelnek közhitelű bizonyságként, jóllehet ugyanannak az elválasztó határjeleit nem ismerik, Mivel azt is csak hallották a felmenőiktől, hogy az öcsödi lakosok a török időkben Bábocka puszta földesurainak évenként egy abának nevezett vörös posztó darabot [pefram Rubri Panni Aba dicti] adtak, Nem tudták megerősíteni a két korábban meghalt tanú vallomását sem: tudniillik hogy a sorban 3 Az Általlátó-halom (Atalag-halom) a múlt században is ismert földrajzi név. (Lásd 3. katonai felmérés 1:75.000 méretarányú térképét. Tisza Inoka - Szarvas 5265) - Vö.: TÓTH 1988. 399. p. és FARKAS 1994. - 5. fejezet. 4 A Csökönyér a megye 1980. évi földrajzinév térképén is szerepel. (Magyarország földrajzi névtára II. Szolnok megye 1:150.000), - Vö.: FARKAS 1994. - 5. fejezet. 5 A hosszú, egyenesvonalú határvonalon akkor is készítettek határjeleket, ha nem volt rajta törés. Ezek mindig ú.n. „egyes" határjelek voltak, a határvonal jobb „megfoghatóságát" szolgálták. 6 Békésszentandrásról van szó. 7 Öcsödtől délre fekvő külterületi lakott hely. 188
