Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)

77. Wranovich Tamás és Klósz Mátyás esküdt megyei főjegyzők és választott békebírák bizonyságlevele az Öcsöd és Kunszentmárton közötti határvonal és a határjelek helyszíni szemléjéről, valamint Bábocka puszta földrajzi helyéről - 1732. október 14

77. Wranovich Tamás és KIósz Mátyás esküdt megyei főjegyzők és választott békebírák bizonyságlevele az Öcsöd és Kunszentmárton közötti határvonal és a határjelek helyszíni szemléjéről, valamint Bábocka puszta földrajzi helyéről 1732. október 14. „Mi az alulírott választott békebírák [arbitri judices]

1 adjuk emlékezetül [a jelenlegi levelünkkel] mindazoknak, akiket illet; hogy miután egyrészről a méltóságos báró Harruckern János György a nemes Békés vármegye főispánja, az őcsászári és királyi fenség udvari kincstárának a tanácsosa és élelmezési főbiztosa, mint [az] ugyanazon [Békés] vármegyébe kebelezett Öcsöd [Eöcsöd] helységnek a földesura; Másrészről [pedig] a méltóságos báró orczi Orczy István úr

2 mint a nemes Jászés két Kun Kerületek főkapitánya; az említett Öcsöd község és a nevezett külterületekbe kebelezett Szentmárton [Szent Mártony] falubirtok között felmerült határvita megszüntetését és az elintézését az előbb említett [Békés] vármegyéhez tartozó Gyula mezővárosban 1732. október 10-én reánk bízták, valamint az ítéletünk alá bocsátották a mindkét részről kikötött azon fenntartással, hogy új határidőt tűzzünk ki, ha további bizonyságok szükségessége merülne fel; [Mi tehát] az említett hónap tizenkettedikén [október 12-én] kimenvén a vitatott területre először is a fentiekben tisztelt Orczy István báró úr magához vévén Szentmárton falubirtok lakosait, azoknak a mutogatása szerint, a következő módon végezte a határjárást; 1 A választott békebírák nem hivatalos személyek, hanem a pereskedő felek által egyenlő számban felkért azonos társadalmi rangúak voltak. Akik mai kifejezéssel élve peren kívüli egyezségre késztették a felkérőiket. Az ítéletük elfogadására előre kötelezték a felkérőiket. 2 ORCZY II. István, orczi, báró (? - 1741) a Jászkunság történetében kiemelkedő szerepet játszó, az Orczy nemzetség fényének a megalapozó, de méltatlanul elfelejtett személyisége volt. Különösen a Nagykunság 18. századi újjátelepülésének a szellemi irányítója volt, aki nagy érdemeket szerzett a kiváltságok fokozatos visszaszerzésében is. Az 1716-18. évi törökellenes háborúban Jenő herceg fővezérlete alatt Temesvár és Pétervárad ostrománál az élelmezési ellátó szolgálatot vezette. 1735-ben ő szervezte a Péró-lázadást leverni készülő jászkun csapatokat. Érdemeiért 1715-ben III. Károly a jászkunok főkapitányává nevezte ki és e hivatalt 22 évig viselte, egyszersmind királyi tanácsosi címet is nyert. 1731. április 30-tól német-római birtodalmi, majd 1736. július 5-i hatállyal magyar báró. Az állandó lakhelye Tarnaörsön volt. Gyakran tartózkodott a pesti birtokán is, amely ma Orczy-kert néven ismert. 1741-ben halt meg. 187