Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)

66. Schmied János szentesi harmincados bizony ságlevele a Szentmárton és Bábocka közötti határvonal nyomozásáról - 1720. február 28

Azhonnan a Rókalyukas felé, a Székháton két határjelet] [mutatott], melynek az egyikét az öcsödi út mellett, másikát a Székoldalon mutatta; a Rókalyukas határ[/'e/eí] az szentmártoni két halmok

5 között - az Szentmárton felől való halomnak ugyan Szentmárton felől való oldalában és ezen említett két bizonyos határ[/e/] között - a Nádas-fertő mellett kettős határnak tudja a tanú; Tudja még a tanú, hogy onnan egyenesen rájött István-halma mellett Öcsöd felől való Döbörcsökön és a Kisatrács-farkánál [kis otrács Farkánál] lévő bizonyos h&tár[jelekef]; Ismét a szentesi régi útnál egyet, attól fogva a Nádas-halomig öt azaz 5 hasonló haté.r[j eleket] tud; A Nádas-halmon hármas - úgymint szentandrási, veresegyházi és bábockai határjeleknek] lenni tudja és vallja. A második [kérdésre] [Ad secundum]: Jóllehet [az] neheztelésüket [az] szentmártoni lakosoknak hallotta és tudja, de mint Öcsödhöz tartozandó, szabadon, minden költség [impendimentum] nélkül élő kamarai jószágot az öcsödi lakosok élték és bírták. Az tanú is használta [usuálta]; A harmadik [kérdésre] [Ad Tertium]: Tudója bizonyosan a tanú, hogy a kérdőpontokban feltett hely [Deutrumban specificalt helly], avagy föld - melyről a szentmártoniak az ökröket [az] szekérrel együtt elhajtották - nem is bábockai, hanem bizonyosan Öcsödhöz tartozandó föld és [Öcsöd] határában vagyon; Az negyedik [kérdésre] : Hasonló [jó] tanúk Testes [Similies] Szoboszlón Bancsi István, [2?a/maz]újvároson Nagy Gergely, [7i'sza]kürtön Rab György, [Mező]túvon Szűcs János;

6 A másik tanú [

secundus Testis]: Gulyás János, kb. 68 éves, a Csongrád vármegyében lévő Szentes falubirtokban lakos megesküdve vallotta: hogy amidőn ezelőtt egynéhány esztendőkkel a szentmártoni pusztán akkori időben gulyáskodott volna hallotta és tudja a feljebbvaló tanúnak [Fatensnek] szavai és vallomása [fassioja] szerint a helyszíni szemlével megmutatott [per oculatam revisionem demonstrált], s megnevezett Szentmárton névvel nevező fok torkán lévő határ[/e//ó7] fogva egész a Nádas-halomig és ezen a halmon megnevezett hármashatárokig már jelzett [specificalt) határ[jeleket] minden tekintetben [per omnia]; Sőt tudja és vallja, hogy a tavalyi esztendőben [1719-ben], amikor halászott volna ezen tanú [fatens], akkor is látta az említett Szentmártoni-fok torkán lévő bizonyos határ[jelet]. De most már hova lett, nem tudja. És hogy az említett határ- [jeleken] belül - Öcsöd felől való részre - semmiképpen marháját, mint bábockai határra legeltetni nem merte [kihajtani]. Az második [pontra] úgy válaszolt mindenben, ahogy az előző [tanú]. Az negyedik [kérdésre: jó tanúnak] Tancsó Jánost tudja Óváron;

7 Az harmadik tanú Kecse [Kettze] Mihály, kb. 50 éves, a tekintetes Heves vármegyében lévő Kürt falubirtokban lakos megesküdve vallotta; hogy ezmostani elpusztulásuk előtte Szentmártont gyermeki és ifjúi életében másokkal együtt lakta volna: hallotta és tudja, hogy Bábocka és Szentmárton között való egyik első határ[jele] volt [az] feljebb is említett Szentmárton-fok torkának [az] ugyan Szentmárton felől való részén. Másik [határjel] a Rókalyukas-halomnál, az harmadik határ[jel] a Kettős-halomnál volt. A többi [határjelről] nem tud semmit. És 5 Azaz Kettős-halom. 6 Akik valamikor mind öcsödi lakosok voltak. 7 Nem ismert, hogy melyik Óvárról van szó. 160