Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)

62. Vallomások és állítások Kunszentmárton újjátelepülése, megszállása időpontjáról - 1717-1719

- Bélágyi György kunszentmártoni bíró 1819. május 15-én a helyi tanács gyűlésén a beszédében így fogalmazott: „a város megszállásának jövő Pünkösd szombaton száz esztendeje lesz", A felsorolásból kiderül, hogy Kunszentmárton legutolsó megszállása időpontjáról nagyon megoszlik az utókor véleménye, mert egyaránt szóba kerül az 1717-ik, az 1718-ik, sőt az 1719-ikév is. Annyi egészen biztos, hogy a Radics István által, az ominózus visszaemlékezésében megjelölt 1719 Pünkösd szombatja [1719. május 28.] elvethető. Ennek számtalan tény ellentmond. Pl. a kunszentmártoni anyakönyv, amelyet 1719. május 28-tól vezettek rendszeresen és folyamatosan, de utólag korábbi anyakönyvi események is be vannak jegyezve. Az alapvető cáfolat azonban az 1720-dik évi összeírásban található. Eszerint az összeírt 41 családfő körül 32 1718-ban, 6 1719-ben, 3 pedig 1720-ban költözött Kunszentmártonba. Mindent összevetve a véleményünk szerint, - ha hiányosnak is véljük az 1720-dik évi összeírást, - a kérdést úgy lehet összefoglalni, hogy az intézményes újjátelepülés 1718-ban keződött, 1719-től pedig a közigazgatás is folyamatosan működött, de már 1717-ben is volt valamelyes lakosság Kunszentmártonban. Az irat magyar nyelvű. Az eredetijét nem találtuk, mert az egykorú jelzet [Fasc. 31. Nr. 12.] alapján az új jelzetrendben csak úgy leltük volna meg, ha mintegy 800 csomagot átlapozunk. Lelőhelye: DÓSA 1936. - 38-39. p. 150