Benedek Gyula: Öcsöd nagyközség oklevelei és fontosabb iratai 1297-1738(Documentatio Historica 6., 2001)
76. Schmied János szentesi harmincados bizonyságlevele a Szentmárton és Bábocka közötti határvonal nyomozásáról (1720. február 28.)
marton között volt a földnek Szentmárton felől való részén, avagy oldalán, melyet [...] névvel Szentmártoni-fok torkán. De az az akkor fennálló és bizonyos határ hova lett légyen, nem tudja. Azhonnan a Rókalyukas felé, a Székháton két határjelet] [mutatott], melynek az egyikét az öcsödi út mellett, másikát a Székoldalon mutatta, a Rókalyukas határjelet] az szentmártoni két halmok 5 között - az Szentmárton felől való halomnak ugyan Szentmárton felől való oldalában és ezen említett két bizonyos határ[jel] között - a Nádas-fertő mellett kettős határnak tudja a tanú. Tudja még a tanú, hogy onnan egyenesen rájött István-halma mellett Öcsöd felől való Döbörcsökön és a Kisatrács-farkánál [kis otrács Farkánál] lévő bizonyos határjeleket]. Ismét a szentesi régi útnál egyet, attól fogva a Nádas-halomig öt azaz 5 hasonló határ[y'eleket] tud. A Nádas-halmon hármas - úgymint szentandrási, veresegyházi és bábockai határjeleknek] lenni tudja és vallja. A második [kérdésre] [Ad secundum]: Jóllehet [az] neheztelésüket [az] szentmártoni lakosoknak hallotta és tudja, de mint Öcsödhöz tartozandó, szabadon, minden költség [impendimentum] nélkül élő kamarai jószágot az öcsödi lakosok élték és bírták. Az tanú is használta [usuálta]. A harmadik [kérdésre] [Ad Tertium]: Tudója bizonyosan a tanú, hogy a kérdőpontokban feltett hely [Deutrumban specificalt helly], avagy föld - melyről a szentmártoniak az ökröket [az] szekérrel együtt elhajtották- nem is bábockai, hanem bizonyosan Öcsödhöz tartozandó föld és [Öcsöd] határában vagyon. Az negyedik [kérdésre] : Hasonló [jó] tanúk Testes [Similies] Szoboszlón Bancsi István, [Balmaz]ix]városon Nagy Gergely, [Tisza]kürtön Rab György, [Mező]túron Szűcs János. A másik tanú [secundus Testis]: Gulyás János, kb. 68 éves, a Csongrád vármegyében lévő Szentes falubirtokban lakos megesküdve vallotta: hogy amidőn ezelőtt egynéhány esztendőkkel a szentmártoni pusztán akkori időben gulyáskodott volna hallotta és tudja a feljebbvaló tanúnak [Fatensnek] szavai és vallomása [fassioja] szerint a helyszíni szemlével megmutatott [per oculatam revisionem demonstrált], s megnevezett Szentmárton névvel nevező fok torkán lévő határjeltől] fogva egész a Nádas-halomig és ezen a halmon megnevezett hármashatárokig már jelzett [specificalt] határjeleket] minden tekintetben [per omnid]. Sőt tudja és vallja, hogy a tavalyi esztendőben [1719-ben], amikor halászott volna ezen tanú [fatens], akkor is látta az említett Szentmártoni-fok torkán lévő bizonyos határjelet]. De most már hova lett, nem tudja. És hogy az említett határjeleken] belül - Öcsöd felől való részre - semmiképpen marháját, mint bábockai határra legeltetni nem merte [kihajtani]. Az második [pontra] úgy válaszolt mindenben, ahogy az előző [tanú]. Az negyedik [kérdésre: jó tanúnak] Tancsó Jánost tudja Óváron. 7 4 Ez fóldhányás volt. 5 Azaz Kettős-halom. 6 Akik valamikor mind öcsödi lakosok voltak. 7 Nem ismert, hogy melyik Óvárról van szó - Kisóvár, Magyaróvár, Mosonmagyaróvár, Németóvár, Pinkaóvár, illetve a Mosón vm-i, a Nógrád vm-i (balassagyarmati j.), a Pozsega vm-i, a Trencsén vm-i és a Vas vm-i Óvárak közül. 181
