Benedek Gyula: Öcsöd nagyközség oklevelei és fontosabb iratai 1297-1738(Documentatio Historica 6., 2001)
58. Nagy István levele a földesurához - Rhédey Jánoshoz - a címeres nemesi levele (armálisa) megszerzése ügyében (1652. február 2.)
58. Nagy István 1 levele a földesurához - Rhédey Jánoshoz - a címeres nemesi levele [armálisa] megszerzése ügyében 1652. február 2. „Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek, mint uramnak, Istentől minden kívánsága szerint való jókat kívánok kegyelmednek megadatni, mint uramnak. Megadák uram az kegyelmed levelét, melyben jelenti kegyelmed tudni miben vagyon a dolog, azmiben kegyelmed engemet kibocsátott vala, mint járhattam el abba. Hogy én bizony szívem szerint várnám, ha kegyelmedtől olyan válaszom jönne, hogy jó karban vagyon az dolgom, azmely dolgot kegyelmedre bíztam, Isten után armalisomat" [armalesomat], hogy kiszerzi kegyelmed. Mert kegyelmed igen könnyen jót tehetne velem, Isten után vagyon kegyelmednek urunk előtt annyi méltósága. Én kegyelmedet tudótsíthatom azmennyiben munkálkodhattam. Én uram alámentem vala az embereknek, mert megtudni, hogy kiket kelljen királyi emberének íratni. 3 írásba fölhoztam, ím meg is írom kegyelmednek, de igen szerencsétlenség esett rajtam odajártomban, Öcsödnek [öczödnek] általmentem az réten. Igen gonosz volt az út, mert sáros volt, az lovat, hogy erejük felett vesztegették az rivalkodásban megijedtek, az lovak az szekeret elragadták. Az szolgám az szekér alá esett, az kerék általjárta, mindjárt meghala. Mely híján csaknem rabságra estem mind feleségestől. Futva szaladtam mind halottammal együtt. Soha penig azidőtől fogva Vargha Pétert 4 be nem hívathattam, kapitány uram is sokat panaszolkodott, hogy soha be nem jön, magam sem mehettem, mert igen beteges voltam. Azidőtől fogva kegyelmed azt írja, hogy rossz emberek az öcsödiek [Öczödijek], hogy elhagyták vinni Nagy Istvánnak az Gál Lukács javait. Pedig semmi bűnük nin1 Nagy István a váradi várban szolgáló katona, öcsödi lakos, aki a nagyszalontai csatában törököt fogott és ennek elismeréséül címeres nemesi levélért (armálisért) folyamodik, a földesúr Rhédey János - támogatásával. 2 Armális nemesek, armalisták (lat. nobiles armalis, armalistae): A kisnemesek azon csoportját nevezték így a XVI-XIX. században, akiket címeres levéllel ugyan nemessé tettek, de már birtokadományozásban nem részesültek. 3 A törökfogást nyomozati levélben kellett igazolni, a királyi ember a nyomozásban az egyik hiteles, vezető személyiség volt. Ezeknek a nevét és hajlandóságát a kérelmezőnek kellett begyűjteni és a kérelmet mozgató földesúrnak bediktálni. 4 Vargha Péter a királyi embernek kiszemelt egyik jelölt volt. 140
