Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

65. M(akó). B(ellá).riíik Új év első hete, ringató bölcsője De szép örömökbe ringatál engem be. Most is rád gondolok, midőn már nem ringatsz, Most is, midőn öröm helyett bánatot adsz. Elmerülésimben vissza emlékezem S mindig forró vágygyal nyújtom feléd kezem Boldog otthon létem rózsás napjaira, Miért is kellett búnak következni rája ? Neved napja vala, a házatok tömve, Sok üdv szállt az éghez hosszú éltet kérve, Láttam, mint örültél, egész ellágyultál, Öröm harmat folyt le arcod rózsáinál. Én ezt mind jól láttam, s boldogul éreztem. Majd vigadni, majd meg szomorkodni kezdtem ! Ne kérdjed az okát, hisz én boldog voltam, Bár csak pillanatra, és újra borultam. Emlékembe lesz e nap örökre vésve, Melyet csak a halál törülhet róla le. Hisz téged, kit eddig balul ismertelek, Ekkor szíved, lelked igazán értem meg. Ne is mondja nekem e világon senki, Hogy ő gazdag, boldog, nem hiszem el neki. Csak ki szíved birja, csak az lehet gazdag, Csak az lehet boldog, boldogság nyíl annak. Emlékembe lesz e nap örökre vésve Melyet csak a halál törülhet róla le. Hogy ne emlékezném, hogy is ne e napra, Hisz e napon tűnt el szívem nyugalma. Pest, jan 18^1860 66. A.(ntal). G(izellá).nak Mindig panaszkodol, Mindig halált akarsz leány, Pedig te most vagy még Élted viruló tavaszán. Bimbó vagy, most fesledő, Hol van, hol még a szemfedő Mely a hervadt virágra kell? Ily képeket üzz messze el. 93