Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)
Bevezetés
még várat magára. Ugyancsak részt vettek az apátiak a kiskunsági Dorozsma és Félegyháza alapításában is. Jászapáti a'redempcióban megszerzett pusztáit az 1800-as évek közepétől kezdve fokozatosan benépesítette, új falvakat hozva létre. 1863 után Kocsér puszta fogadta be a legnagyobb számú lakost, s az önálló Kocsér község 1877-es megalakításáig 475, de ezt követően is számos jászapáti család költözött oda 17 , köztük három Dósa is családostól: Dósa Pál (*Jászapáti, 1837-|Kocsér, 1891) gazdálkodó birtokos, Dósa Imre (*Jászapáti, 1841-fKocsér, 1940) törvényszéki bíró és Dósa István (*Jászapáti, 1830-fKocsér, 1872) tanító. A szomszédos Hevesivány puszta lakosságát is Jászapáti adta. A szervezett kitelepülések mellett az apáti lakosok nagy birtokszerzők, s a környező nem jászsági falvakba is sokan telepedtek át a múlt század folyamán, bár Dósak ottani jelenlétéről nincs adat. Az itt közölt dokumentumok nagy része a jászapáti és kocséri Dósak (valamint egymás) közötti kapcsolattartást mutatja be, miközben megismerhetjük a közelebbi-távolabbi rokon családok egy részét is (pl. Beöthy-, egervári Egerváry-, lászlófalvi Eördögh-, kerekgedei Makó-, beregszászi Mészáros-, mohorai Muhoray-, peremartoni Nagy-, incseli Szőts-, literáti Vágó-család stb.). Az iratok közel két és fél évszázadot reprezentálnak, ami rettentő nagy idő egy család (nemzetség) történetében, s jól nyomon követhető bennük, hogyan, miként forgott éppen akkoriban a történelem kereke. A dokumentumok olvasása közben és a genealógiai táblázatokban sok ismerős névre is bukkanhatunk, mint például: gr. Esterházy Károly egri püspök, Küry Klára színésznő, Laszlovszky József régész, Peremartoni Krisztina színművésznő, Roskovics Ignác festőművész, Tarnay Alajos zongoraművész, Vágó Pál festőművész stb. Sommázva: munkám az erdélyi (Maros-Torda vármegyei) makfalvi Dósa nemzetség Jászságba átszármazott ágának vizsgálata a felkutatott dokumentumok bemutatásán keresztül a legkorábbi fellelhető (XVIII. századi) írásos forrásoktól kezdve szinte napjainkig s kismértékben - amennyire szükséges volt - a rokon nemzetségek, családok bemutatásával is. A közzétett dokumentumok a legkülönfélébbek: magánlevelek, „hivatalos" levelezések, postai levelezőlapok, gyászjelentések (amelyeket a világ minden levéltára gyűjt!), nyugták, feljegyzések, anyakönyvi kivonatok, versek és gyakran jelentéktelennek tűnő képeslapok, melyek összességében mégiscsak sok információt tartalmaznak. Igen érdekes egy 1859-ből fennmaradt napló (Dósa Imre besztercebányai naplótöredéke), amelyből napról-napra nyomon lehet követni egy akkor érettségire készülő gimnazista diák mindennapjait, gondolkodásmódját, környezetét stb. A kiegyezés utáni évek leveleit olvasva - különösen a gyermekek által írt levelek esetében - eléggé szembeötlő a szülő-gyermek, gyermek-szülő, testvér-testvér közötti magázódás, ugyanúgy, mint ahogyan az az arisztokrata családokban szokás volt. Tehát nemcsak a gyerekek magázták a szüleiket, hanem az egészen fiatal gyermekek, a testvérek is magázták egymást. Az I. világháború időszaka is sok érdekes adatot tartalmaz, s jól megfigyelhetők a hadbavonult férfiak által írt levelek, postai levelezőlapok keltezési helyein keresztül az egyes frontszakaszok. A két világháború közötti két évtized levelei a nyugodt, kiegyensúlyozott, békés polgári élet jeleit mutatják, igen nagy részük bel- vagy külföldi nyaralásból származó 16 pl. Dósa József egykori kunszentmártoni plébános, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a település történetének megírásában (lásd Dósa József-Szabó Elek: Kunszentmárton története [Kunszentmárton, 1936]) 17 Adatok Szolnok megye történetéből I. [Szolnok, 1980] 210. 10
