Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)
Bevezetés
megalapítója is. 1767. április 10-én tárgyalta Jászapáti tanácsülése az ifjúságnak a „deák tudományokra való felneveléshez" iskola-felállítási javaslatát. Gróf Eszterházy Károly egri püspök 1767. május 27-én engedélyezte Jászapátin a kétosztályos római katolikus latin kisgimnázium alapítását, melynek létrehozása, működtetése Dósa Pál anyagi támogatásával valósult meg, majd amikor a gimnázium átkerült Jászberénybe, a Jászkun Kerületek székhelyére, s egyidejűleg újabb osztállyal bővült, Dósa Pál ez alkalomból újabb 2000 forintot adományozott. Leszármazottai is fontos tisztségeket töltöttek be a Jászságban. Fiai közül Pál (* 1732-t 1792) apáti főbíró, Gergely (* 1734-f 1775) Jászkun kerületi főjegyző, Imre (*1737-fl783 után) Szatmárba, János (* 1739-t?) Máramarosba, később Ugocsába költözött, Albert (* 1747-t?) és Ferenc (* 1752-t?) katonatisztek voltak. Leányai közül Anna (* 1745-t 1808) Makó Lőrinc (* 1739-t 1807) jászkapitányhoz ment férjhez. Ugyancsak jelesebb tagjai voltak a családnak a későbbi leszármazottak közül József (* 1758-t 1826) jászkapitány, Pál (* 1760-t?) dósai jegyző, Ignác (* 1770-t 1820) hadi kapitány, Antal ' (* 1766-t 1805) Jászkun kerületi főjegyző, József (* 1869-t 1802) jászkerületi assessor, János (* 1773-t 1831) apáti másodbíró, Ferenc (* 1776-t 1840) királyi testőr, István (* 179l-t?) apáti főbíró, Ádám (* 1806-t 1883) apáti főjegyző, Imre (* 184l-t 1940) kir. törvényszéki bíró. A redemptusok között 7 Dósa volt a Jászságban, négyen Jászárokszálláson, hárman pedig Jászapátin. Nem kizárt, hogy rokonok lehettek, hiszen nagyjából egyidőben 11 tűntek fel mindkét településen, kapcsolatot azonban ezidáig nem sikerült találni az apáti és árokszállási Dósak között, és arra sincs adat, hogy az árokszállási Dósak a makfalvi előnevet viselték volna. Jászapátin a Liber Fundi 12 szerint 1745-ben, a redempció alkalmával a Dósak közül hárman vettek részt a földváltásban, mégpedig: 350 illetve 400 forintos 13 földet váltott Dósa Pál (* 1708-t 1781), 180 illetve 200 forintos földet Dósa Mihály, 90 illetve 100 forintos földet Dósa János. 14 A Liber Fundi által közölt névsorral némileg ellentmond az adattár 1781. április 21-én kelt 7. sorszámú dokumentuma, amelyben Dósa Pál arról tesz tanúbizonyságot, „ hogy Redemptionak alkalmatosságával Dósa András Számára 50. ft-os földet, Kazi Mihály Számára pedig Száz forintos földeket váltott, ...", az említett személyek azonban a Liber Fundiban nem szerepelnek. A makfalvi Dósa nemzetség jászsági ágának fő „családi fészke" Jászapátin alakult ki, birtokaik leginkább Jászapátin, ezen kívül - ahogy az adattár több dokumentumából is kitűnik - Jászkiséren, Hevesiványon 15 és Kocsér pusztán voltak. Mivel Jászapáti a Jászság nagy telepítő községei közé tartozott, az idők folyamán a Dósak közül is fokozatosan el-elszármaztak az új településekre. 1719-ben Kunszentmártonba mintegy 500 fő költözött Apátiról, s népesítette be a török után pusztán maradt helyet. Nem meglepő tehát, hogy Kunszentmártonban is rábukkanunk a Dósa családi névre 16 , de a kunszentmártoni Dósak genealógiájának feltérképezése 10 SUGÁRNÉ KONCSEK Aranka: Makfalvi Dósa Pál [In Berényi Kármentő 1996. 5. szám. 6.] 11 Árokszálláson néhány évtizeddel későbben mint Apátin. 12 Liber Fundi = földváltási könyv, foldkönyv 13 Az egyes csoportoknál az első összeg azt a pénzmennyiséget jelenti, melyet az illető személy tisztán a Jászapátira és pusztáira rótt 30.000- forintos (Apátiért 17.000- forint, Kocsér puszta után 8.000- forint, Kömpöc pusztáért 5.000,- forint) váltságdíjba fizetett, a második pedig azt az összeget képviseli, amelyet a redempcióba s a felkelő seregek költségébe együttesen fizetett. 14 Dósa Mihály (*kb.l681-fl751) és János (*kb.l671-tl751) a jászsági címerszerző Dósa Pál (* 1708-f 1781) nagybátyjai voltak. 15 Hevesivány = ma Jászivány 9
