Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

26-án Vasárnap. Nagy lomhán, a múlt hetekben oly annyira megszokott 5 óra helyett, 1/2 7 re feltápászkodván, hamar összehánytam magamon a ruhát és siettem a math(ematikai). órára. Nem kis szorongásban voltam a prádicatio

59 után, mert gondoltam, hogy a Tajovai eset miatt „Conferencia"

60 elé idéznek, de nagy örömemre, hazabocsáttattunk. Feját, a főbűnöst a hittanár magához rendelte, csudálatos, már csak egyedül én vagyok hátra, engem nem hí. Idehaza egyet mást tettem, többnyire az iskolába tartozókat, a nagy szobába is behítt (Reichenauer) G(úszta). Délután Hornért olvastam. E napon kapott (Luttinger) Rudolf Halenaytól levelet, nem kevéssé éreztem magam megdöbbenni régi vetélytársam névhallásánál, de egész egykedvűen vettem az egész dolgot, legfeljebb pirultam gyengeségem miatt, melyet ez ember végett kellé mutatnom. 5-8 felé egészen tanultunk újra együtt hatan s daloltunk. Aztán a „rétre" mentünk azon remény fejében, hogy ott zenét hallunk, de ez Tajován volt, hol „búcsú" tartatott; azt is vártam, hogy R(eichenauer) G(usztával). találkozom; itt volt, de én nem kísértem haza! 27-én Hétfőn félig meddig készületlenül mentem az iskolába, de mind a mellett a miből kihívattam, meglehetősen feleltem. A délutáni tárgyakból is meglehetősen elkészültem. (Jól a németből) Iskola után ismét megkezdődött a siralmas idő, midőn mindig csak a könyv mellett kellé ülnöm, csak az tartotta bennem a türelmet, hogy „kell" és mivel az olvasmány is mulattató volt. Hornért én csak most kezdem jól érteni, eddig részint azért, mert jól nem tudtam németül, részint mert gondolatlanul fordítám, mitsem tudtam az egészből; most kezdem csak a tartalmat, az összefüggést mindinkább megérteni, és a gyönyörű helyeket benne becsülni és csodálni. A végzett tanulás után mint rendesen egy kissé daloltunk és aztán sétálni mentünk, idehaza beszélgettem (Reichenauer) G(usztá).val, kivel mindinkább örömestebb társalgók, már csak azért, hogy vele a német nyelvet gyakorolom, ő szinte talán azért, mert tőlem magyarul tanúi. Este olvastam az ágyban. 28-án Kedden. A tót óra alatt hatalmasan készültem, a görögből ismét meglehetősen feleltem. A déli órákban sétálni mentem (Görgey) Lajossal a „sohajda" felé, de a nagy hőségben nem nagy élvezet volt a mászkálás. Egész úton mindig az „alföldről" folyt a beszéd, én persze ki nem fogytam a dicséretből, jóllehet néha olyanokat dicsértem, mik ezt legkevésbé sem érdemlik. Délután az iskolában nagyobbrészt unalmaskodtam. Iskola után tanulás 8 ig, ekkor fürödni mentünk az alsó kapuhoz, nagyon meleg volt a víz, csak kissé köves volt néhol, de azért a fürdés fölötte jól esett. Ekkor egy barátom ilyformán nyilatkozott: a nyolcadik osztálybeliek most oly halaványak, talán a sok tanulás ront úgy meg benneteket! Mily jól esik hát ha egy kissé szabadon mozoghatunk, midőn egész nap zárt levegőben, fej gyötörve kell ülnünk. Este idehaza Goethe „Iphigenia in Tauris"

61 olvastam sokáig. 29. Szerdán. Péter és Pál napja volt, tehát ünnep, de rám nézve rosszabb mint a hétköznap. Délelőtt 9 ig templomban voltunk, 9 - 7

2 12 ig történelmet tanultunk együtt hatan: ekkor a hittanárhoz mentem, ki tegnap személyesen hitt (a Tajovai ügyben talán), de kétszer lévén ott, nem találtam odahaza. (Reichenauer) G(usztá).va\ mulattam idehaza délután, majd ő volt idebenn, majd én mentem be hozzá. Úgy látszik, ismét szeretne valami viszonyt közöttünk fűzni, de én célzólag ez ellen előtte is nyilatkoztam; jó lányka, jól elmúlik körében az idő, azért is tisztelem, mert nem vet meg engem, nem neheztel rám, holott én őt oly mélyen megsértettem. 4 órakor 59 prádicatio, praedicatio (ejtsd: prédikáció) (lat.) = egyházi beszéd, vallási szónoklat 60 conferencia (lat.) = tanácskozás, értekezlet, itt a tanári testület értekezlete 61 Goethe, Johann Wolfgang (*1749-|1832) német költő, dráma- és regényíró müve: Iphigenia Taurisban 75