Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

akartam menni érzelmeimnek engedve, másikban megfontoltam azt, hogy itt tanárok is vannak és számtalanok; s a törvény is eszembe ötlött, mely tiltja nyilvánosan nőkkel járni. Mindezek utoljára is legyőzték habozásomat és maradtam. Háromnegyed 12 felé hazajöttem s a déli órákban szinte tétlenkedtem. Délután nagyon unalmasan kezdődött, (Görgey) Lajoshoz mentünk, de ott mindig az lévén a fejembe, hogy most azóta nálunk van R(eichenauer). G(uszta)., hazakívánkoztam. A rétre menvén találkoztam is vele, de barátaimtól nem akartam megválni; de itthon még ittleltem; minden habozás nélkül benyitottam hozzájok és a jó múlatás között G. és tőle is egy rózsabimbót kaptam emlékbe. Egészen kikísértem egyedül a hámorba, véletlenül igen jól mulattam magam vele, midőn pedig azt említeném, hogy utószor látjuk egymást, felszólított, hogyha tetszik, máskor is szerencséjének tartandja velem kijőni. Fél 9 kor hazajővén egész zavart, de mindamellett tervnélküli fővel, elkezdtem gondolatokba merülni és aztán olvasni, de melyet nem bírtam megérteni sehogysem. 13-án Hétfőn ez már rám nézve nem érdemli meg a piros nevet, nagyon elhalványodott inkább; csodálatos e nap oly emlékezetes és mégsem szerencsés volt rám nézve - csupa csalatkozások, elhamarkodások és bak lövések. Mindjárt reggel elmulasztottam a mathematfz'&ű^. órát. A réten és a sohajda felé kedvetlenül mentem, míg nem az unalom ismét a piacra kergetett; itt mint mindig találván társakat a savanyú vízhez mentünk ki, hol mitsem csináltunk, csak a hőségben tikkadoztunk. Itthon láttam az ablaknál R(eichenauer). G(usztát). Később a templomba akartam menni, de Feja behítt kertjökbe s midőn kijöttem már, a szüzek eltávoztak. Egy csalatkozás. G(usztá).tói hallom, hogy Benicseknél, hol voltak, emlegettek engem is. Délutánra már tervezgettünk, de mégsem mentünk sehova, a klericusok nem voltak a réten, nem kuglizhattunk, az eső esett, nem sétálhattunk, tehát (Görgey) Lajoshoz menvén vissza 4 itce cseresnyét megettünk. Innen hazajővén csakugyan itt találtam R(eichenauer). G(usztát)., elő csak jól mulattunk hármával, de később, midőn a harmadik, s később még, midőn 4, s 5 ik lány is érkezett, epekedésbe s kedvetlenségbe jöttem, a termet ott hagytam, s csak közkívánatra léptem ismét be, hogy majd táncolunk, gitároztam nekik. Este hazakísérvén a bosszúság főfokát érte, egy tanárral (pipázván) találkoztam, s velem 5 lány, aztán egy fölösleges udvarló, pipát eltörtem, 10 felé haza. 14-én Kedden a reggeli órák nagyon jól ütöttek, mind a görögből, mind a latinból jól feleltem. A déli órákban a hittant tanultam nagy szorgalommal, s a physikát olvasgattam. Délután szinte semmi rossz nem ért. Sokat gondoltam a tegnap történtekre, és úgy vettem észre, mintha a tegnapi délután nagy változást idézett volna elő rajtam; azon leányt, ki után eddig úgyszólván futkostam s mindenütt fölkerestem, tegnap délután egész kiismervén, nagyon elhidegültem és egykedvű lettem iránta. A mi (Reichenauer) G(usztá).ban, ki ily bájjal nem bír, a külső ragyogvány helyett annál több belső szép tulajdonokkal látszik birni. Végezve 4 óra után tanulmányaimat, hozzá siettem, mert megvallom, jól érzem magam körében és vele voltam majdnem kilenc óráig, akaratlanul is ördög tudja, úgy vonzódik hozzá szívem; de ezt én mégis inkább érzéki vágynak tulajdonítom, mint mély érzelemnek. Este olvastam. 15-én Szerdán. A hittant végeztem be; az iskolában elkészültem a többi órákra is, melynek következtében a latinból ismét dicséretesen feleltem. A negyedik óra után csak itthon maradtam, és olvasmány szűkében politizálni kezdtem. Ismét, mint többnyire ebéd után az ablaknál, úgy mint tegnap a folyosón együtt beszélgettünk (Reichenauer) Gusztávai. Mindenfélébe fogtam, de mitsem végeztem, míg végre, mivel az öreg úr ezen szobában feküdt le, az elő szobába mentem át G(usztá) .hoz, hol elő az év végére tartandó búcsú beszédhez fogtam, de csakhamar, mivel azon lány mellettem volt, beleuntam. Egész délutánt 5 óráig körében töltöttem, sok célzást és holmi rám vonatkozót vettem észre, melyekre, mintha nem érteném, csak egykedvű mosollyal 71