Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

válaszoltam. 5 kor kijöttem, Feja volt itt, mivel Bor(siczky). adott szavát nem tartotta meg, magunkban mentünk ki a savanyú vízhez és innen vissza. Este még B(orsiczky). jött el, könyvet hozott, a lánnyal soká beszélgettem. Este Zipser Beszterce leírását olvastam, míg az álom el nem nyomott. 16-án Csütörtökön. A mathematikai óra előtt itthon a phylosophiát tanultam és é$(p)en elvégeztem; feleltem is belőle és a tanárnak egy szamár, nem dologhoz tartozó kérdése által először voltam kénytelen megmutatni, hogy egy magyar nem nagyon hunyászkodik meg egy cseh előtt, már kevés hiányzott, hogy hajába nem kaptam; de másra fordult aztán a dolog okos kérdése által. A physikai óra előtt nagyban birkóztunk, egy magam voltam 3 ellen, az ablakot is kitörtük. (Görgey) Lajosnál Lüpflét (?) készítettük el; 4 óra után pedig a társaságban olvastam Lonkayból és költeményemet adtam be „a választ barátom levelére", mely a Koszorúba

53 fölvétetett. Itt maradván Dvorzsákkal egy cótás könyvből valami 6-7 ismeretlen magyar dalt tanultunk be. Az alsó gereblyén sétáltunk. Este hazajővén (Reichenauer) G(uszta). ismét számtalan bókot hozott a varróiskolából, melyre nem igen hallgattam egy kis hiúságom mellett is, sokat beszélgettem vele is. Este olvastam. 17-én Pénteken. Ebéd előtt, nem híjába vártam, de feleltem is, mind a történelemből, mind a latinból és pedig meglehetősen, a történelemből inkább rosszul mint jól. A déli órákban a hittanból készültem, és a német irodalomból. A délutáni órák jól múltak el. A csúnya esős idő nem engedte, hogy sétáljunk. Borsiczky jött ide, beszélgettünk, később Feja is. Este miután az eső megszűnt, a járdán szaladgáltunk inkább, mintsem sétáltunk (Luttinger) Rudolffal. Midőn hazajöttem s megtudtam, hogy itt vannak a Czilchert lányok, kikkel a bálban pompásan mulattam s jól beszélnek magyarul, ekkor éreztem csak, mennyire lánybolond lettem én egypár hét óta; erővel be akartam menni hozzájok a nagy szobába, de 9 lévén az óra, illetlennek találtam s győztem magamon. De bármennyi lánnyal is voltam már kisebb nagyobb viszonyban, egy sem hatott rám annyira, mint első ifjú szerelmem tárgya, (Reichenauer) G(úszta). Még mindig úgy hajlok felé. 18-án Szombaton szokatlanul késő ébredtem fel születés napomra. Minden iskolai készület helyett olvasgattam a reggeli órában, de azért a physikából jól feleltem, bár alig mondtam húsz szót egész óra alatt. A többi órák mind jól múltak el, többnyire olvastam regényt. A déli órákban egyhez máshoz kapdostam, míg végre, mivel az idő kiderült, két óra után kirándultunk öten egy faluba, Tajovára, hol már egyszer voltunk, születésnapomat megünnepelni. Szerencsémre volt még 2 régi pengőm, feláldoztam ezt egészen, bár megvallom, sajnos oly hamar megválni tőle. Mivel az úton az eső kezdett esni, bokor alá siettünk, míg a hűs időben 4 óra felé kiértünk. Egy tanár majdnem rajta kapott, talán látott is a plébániáról. 10 itce bor, sajt s kenyér mellett megültük tehát születésnapom. Furcsán, de mégis jól érzettem magam; furcsa volt az a gondolat, hogy már 18 éves vagyok, s jó volt az érzet, hogy a pajtásaim tárcámból jól mulatják magokat. Idehaza sok badarát összebeszéltem és este álmos szemmel olvastam. 19-én Vasárnap álmos fővel, de egészen kijózanodva és egy kis komor hangulattal mentem a mathematikai órára. Történetesen a tót templomba menvén itt láttam Reich(enauer). G(usztát). midőn visszafordultam, szemeink találkoztak egy pillanatra, pír borult mind a kettőnk arcára, e napon talán utószor láttam, mert Hétfőn 20-án elmegy Selmecre. Egész délelőtt idehaza voltam és szokásom ellen egész délelőtt ta52 Lonkay Antal (*1827-|1888) hírlapíró. A szabadságharc alatt Perczel Mór tábornok segédtisztje volt. Később irodalmi, pedagógiai és történelmi tanulmányokkal foglalkozott. 53 Koszorú = múlt századi szépirodalmi folyóirat 72