Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

185. 1897. október 27. Budapest. Dósa Kálmán (*1876-fl943) levele Dósa Imrének (*1841-f 1940) Kocsérra Budapest, 1897, október 27. Kedves papa! (Dósa) Cecil részére a könyveket antiquárice megvettem és 3 frt 10 kr.ba kerültek, német abc-t nem vettem szántszándékkal, mert a pedagógiához annyit én is értek, hogy 8 éves gyereket őrültség más, mint anyanyelvén írni és olvasni megtanítani, pláne németül, annak külön betűi miatt. Azt hiszem helyesen cselekedtem és kedves papa megérteti majd a kisasszonnyal is a mit neki magának is tudnia kellene. (Eördögh) Andris bácsi írt, azt hiszem hogy szombaton megy le (Kocsérra), én nem tudom biztosan, lemehetek-e. (Dósa) Bella mindeddig nem írt nekem. A kislányokat csókoltatom, (Eördögh) Aranka néni és (Schuster Hugóné Eördögh) Ida néni kezeit csókoltatom etc. kezeit csókolja szerető fia Kálmán (177x230 mm méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva - Saját irattáramban.) 186. 1897. november 3. Budapest. Dósa Kálmán (*1876-fl943) levele Dósa Imrének (*1841-f 1940) Kocsérra Budapest, 1897. november 3. Kedves papa! Már két hete is elmúlt, hogy Kocsérról eljöttem, de bár azóta talán a harmadik levelet írom, egyet sem kaptam senkitől, még (Dósa) Bella sem tisztelt meg egygyel sem, s a hogy érzem, látom az irántam való közönyt, a szeretet és megemlékezés hiányát, keserűség fog el ezekben az úgy is szomorú emlékű napokban. Azért ne is tessék rossz néven venni, ha ebben a kedélyhangulatomban nem tudok annak az örömnek, melyet érzek, kellőképpen kifejezést adni, - hogy ismét a legjobbakat kívánhatom kedves papának holnaputáni és az ezutáni névnapjaira is. Tudom, hogy kedves papát csak az boldogíthatja, ha öröme telik a gyerekeiben, ha eddig nem tellett, nem egyedül mi vagyunk az okai, igyekezzék kedves papa kevesebb hibát találni bennünk, mint a mennyi van és ne többet. Tudom, hogy sok hiba van bennem, de nincs annyi, a mennyinek fejében most oly elhagyatottnak érezhetem magamat, mert a pénz, a mit ezúttal is megkaptam és nagyon köszönök, egyedül nem elégít ki engem, a ki szeretethöz és annak legegyszerűbb nyilvánulásaihoz vagyok szokva. (Eördögh) Andris bácsi mondta, hogy papa az én fekvőhelyem miatt halasztja feljövetelét, csak tessék megírni, mikor tetszik jönni, magamról én majd gondoskodom. 235