Benedek Gyula: Mezőtúri oklevelek 1219-1526 (Documentatio Historica 3., 2000)
Dr. Benedek Gyula: Bevezetés
BEVEZETÉS Mezőtúr a megyében azon néhány település közé tartozik, amelynek az átlagosnál több középkori forrása maradt ránk. Ezek lehetőséget biztosítanak számos következtetésre és megállapításra, de a társadalmi lét teljes egészét nem tudják tükrözni. Vagyis elég sok oklevelünk van — más település ennyivel is boldog lenne — és mégsem hordoznak elegendő információt a helyenkénti tartalmi egysíkúságuk miatt. A mélyebb megismeréséhez még több és tartalmi mondanivalóban gazdagabb forrásokra — elsősorban összeírásokra — lenne szükség. A kutatói tapasztalat azt mutatja, hogy ezt a célt csak akkor lehet megvalósítani, ha rendelkezésre állnak lakossági összeírások, a lakosság társadalmi státusát (nemes jobbágy, zsellér, szabad) bemutató összeírások, — adó-, tized-, porta-, termény és állatösszeírások — illetve ezeken túl bírósági ítéletek, valamint a vármegye működését bemutató források. Ilyenek azonban — legalábbis a megye jogelőd területein — 1526 előtt nem készültek, így az ilyen célról eleve le kellett mondanunk. A kisebb cél elérését azonban kitágítja az a tény, hogy nemcsak Mezőtúr okleveleit gyűjtöttük egy csokorba, hanem azokét a középkorban önálló falvakét is, amelyek most elnéptelenedve Mezőtúr közigazgatási területén helyezkednek el. így kerültek a gyűjtőkörbe Bánréve, Maráz, Túrtő falvak és Szentmiklós-puszta forrásai, de a részben Mezőtúrhoz tartozó Póhamara falu néhány oklevele is. Nagypó és Kispó írásos emlékei közlését pedig az indokolta, hogy egykor részeitrészét képezték Mezőtúrnak, önállóságuk idején pedig szoros sorsközösségben éltek Mezőtúrral, illetve mindig a vonzáskörzet egy elemét képezték. A közölt oklevelek egyébként tartalmi szempontból két nagy csoportot alkotnak. Az egyik és a nagyobb csoportba tartozók Mezőtúr történetét taglalják, a számuk nyolcvan körüli. Ebből egyértelműen következik, hogy a legtöbb ismeretet Mezőtúrról kapjuk. A kisebb csoportba a többi település forrásai tartoznak, mintegy 18-19 oklevélről van szó. Ez a mennyiség annyira megoszlik Mezőtúr tartozékai és vonzáskörzete között, hogy csak jelzésértékkel bírnak azok tekintetében. A továbbiakban közülük néhány különös érdeklődésre számot tartható oklevélre hívjuk fel a tisztelt Olvasó figyelmét! — Patai Péter Túrtőről szóló 1420. május 24-én kelt végrendeletében az árnyalt kifejtés a figyelemre méltó. — 1464. április 17-én iktatták be Mezőtúr és Tiszavarsány fele részeit a Kállay- és a Parlagi-családnak, akik hosszú időn keresztül bírták a két birtokrészt. 7
