Benedek Gyula: Mezőtúri oklevelek 1219-1526 (Documentatio Historica 3., 2000)

Dr. Benedek Gyula: Bevezetés

— 1475. május 30-án zajlott a simaiak és a mezőtúriak hatalmaskodása Csudabala-Udvarnok réten. — 1484. április 22-én adta ki Báthori István

1 országbíró a nyomozati parancsát a csudabalai erdőirtás végrehajtóinak felderítésére, amelyben számos hatalmaskodó mezőtúri jobbágy név szerint felsorolásra került. — Szapolyai István

2 nádor 1498. május 28-án kelt bizonyságlevele a Mezőtúron és a környékén zajlott hatalmaskodásokról, név szerint említett személyekkel és néhány földrajzi névvel. — Különös figyelmet érdemel II. Ulászló

3 1501. augusztus 11-én kelt három egymást követő — szinte azonos szövegű — nyomozati parancsa, amelyeket egyidőben és egyszerre három hiteleshelynek

4 — a váradelőhegyfoki társaskáptalannak, a budai káptalannak és a váradi káptalannak — adott ki ugyanannak a hatalmaskodásnak a nyomozására. Ilyenre ritkán, igen fontos ügyek nyomozására vagy a feltételezett vétkes magas állása esetén került sor. — A mezőtúriak levele Kallói Jánoshoz (1502. augusztus 8.) a kunokkal közösen használt földek kunok által történt elfoglalása ügyében. — Mezőtúr egyházi életébe nyújt betekintést Derencsényi György 1521. szeptember 4-én kelt végrendelete. Az oklevelek témái elég szerteágazóak, emiatt alkalmasak arra, hogy a helyi viszonyokat sokoldalúan írják le. Sőt helyenként országos érdeklődésre számot tartó dolgok is megjelennek soraik között. Mindenesetre a legnagyobb gyakorisággal a hatalmaskodások nyomozásáról szóló jelentések fordulnak elő, amelyekből kiderül, hogy a középkorban melyek voltak azok a legértékesebb vagyontárgyak, amelyeknek az erőszakos megszerzésére érdemes volt törekedni. Elég nagy csoportot képeztek a birtokügyleteket — birtokbeiktatást, birtokeladást, birtokátengedést, zálogba adást, hitbér és nászajándék megváltást — leíró oklevelek. Ezekből a korabeli birtokjog cikkelyeit és a jogi garanciák eszközeit lehet megismerni. Meglepő volt az az élénk levelezés, amelyet a túriak folytattak — főleg a földesurukkal, Kállay Jánossal —, amelyből megtudható, hogy milyen napi kapcsolatot tartottak egymással, és hogy milyenek voltak a lakosság fő problémái, amelyeknek a megoldását nem várhatták a helyi hatóságoktól. 1 BÁTHORI ISTVÁN, ecsédi (7—1493): hadvezér, erdélyi vajda. Kitűnő hadvezér volt. 1458tól asztalnokmester, 1471—93 között országbíró. 2 SZAPOLYAI ISTVÁN, Zápolya (?—Pápa, 1499): nádor. 1474—81-ben Szilézia kormányzója, 1487—99 között örökös szepesi főispán, 1490-ben Ausztria kormányzója, Bécs kapitánya, 1492—1499-ben nádor. 3 ULÁSZLÓ, II. (?—1516): I. Ulászló unokaöccse, a második Jagelló a magyar trónon. 1471 -tol cseh király, 1490—1516 között magyar király. Gyenge kezű uralkodó — Dobzse László —, másfél évtizedes uralkodása Magyarországon a Mohácshoz vezető romlás időszaka. 4 HITELESHELY (latin plurális: lóca credibilia): Sajátos, a közjegyzőséghez hasonló és 1874-ig fennálló magyar jogintézmény. Azok az egyházi testületek: káptalanok, konventek számítottak hiteleshelyeknek, amelyek egyfelől természetes vagy jogi személyek megkeresésére, másfelől királyi parancsra vagy hatósági megbízásra közhitelű okleveleket állítottak ki. 8