Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332-1523 (Documentatio Historica 2., 2000)

Bevezetés

Most pedig ejtsünk néhány szót a nyomtatásban eddig megjelent középkori forrásokról. Mindenekelőtt elmondható, hogy nyomtatásban igen kevés forrás jelent meg teljes szöveggel és az is latinul. Ebbe a körbe tartozik az 1332, az 1335, valamint az 1336. évi pápai tizedjegyzék (1, 2 és 3. szám), amelyekben egy-egy sor kiterjedésben Ványa is előfordul.

1 A Haan Lajos által összeállított Békés vármegyei oklevéltárban

12 található a legtöbb, témánkat illető oklevél. Itt olvasható latinul és kissé felületes közléssel az előbb említett három pápai tizedjegyzék, Ecseg 1466. évi határjárása (14. szám),

13 a Póhalom szétválasztásáról is szóló 1479. április 19-én kelt bizony ságlevél (21. szám), valamint az az 1479. évi oklevél (20. szám), amelyben tiltakozás történik Póhalom egy földdarabjának a Csudabalához történt foglalása miatt. Mindegyik közlés latin nyelvű. Balázsy Ferenc 1897-ben megjelent kötetében

14 - ugyancsak latinul - az 1468. július 25-én kelt oklevelet közölte (15. szám). Tartalmi kivonatos (regesztás) formában és magyarul Zádorné Zsoldos Mária és Benedek Gyula 1998. évi gyűjtésében olvasható számosabb oklevélismertetés.

1 A kutatás jövőbeli kilátásait tekintve véleményünk szerint kerülhetnek elő további, Dévaványára vonatkozó oklevelek, mert úgy tűnik, hogy vannak még át nem tekintett lehetséges források. Ilyennek látszik többek között a nánai vár, a váradi káptalan, valamint a környező nagyobb települések iratanyaga. A nánai vár irataiban ugyanis a birtoklás, a váradi káptalan irataiban a hiteles helyi illetékesség, míg a környező települések forrásaiban a szomszédság okán fordulhatnak elő jelentős dévaványai vonatkozások. Végül röviden ejtsünk szót az oklevelek közlési módjáról. Kötetünkben az oklevelek teljes szövegének közlésére törekedtünk. A jelentősebb kihagyásoknál jegyzetben ismertetjük a kihagyott rész rövid tartalmát. A közléstechnikában a Magyar Országgyűlési Emlékek forráskiadási szabályzatának szempontjait követtük.

16 Ennek megfelelően az oklevélfordításokat időrendben közöltük és 1-től kezdődően folyamatosan számoztuk. A sorszámot követi a fordítás címe, mely valójában az illető oklevél rövid, egy mondatos regesztás ismertetése. Tartalmazza az irat kiállítójának megnevezését, a kiállítás okát és az irat típusát. A címet követi az irat kiállításának dátuma. Az oklevél fordításokban szögletes zárójelek közé iktatott különböző jelölésekkel éltünk. A szövegkihagyásokat három ponttal, tehát f...]-a\ jelöltük. Az eredeti szövegből is hiányzó, kitört vagy más okból kiolvashatatlan szövegrészt három kötőjel, tehát [~ - -] mutatja. A fordításba beszúrt eredeti latin szövegrészeket és bizonyos tulajdonnevek eredeti írásmódjait hasonlóan szögletes zárójelekkel határoltuk és dőlt betűkkel szedtük, pl. [de villa VanaJ. Az 11 Ipolyi Arnold: Vatikáni magyar okirattár 1281-1375. Budapest, 1887. 12 Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. II. kötet, Oklevéltári rész Pest, 1870. 13 Haan Lajos - tévesen - 1476-os évszámmal közli. 14 Balázsy Ferenc: Heves vármegye története I. kötet Eger, 1897 15 Benedek Gyula-Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megyei oklevelek 1075-1526 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 3. Szolnok, 1998 16 A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607-1790 közötti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata. Századok, 1974. 2. szám, 436-475. p. 12