Benedek Gyula: Tiszapüspöki oklevelek 1261-1703 (Documentatio Historica 1., 2000)

Bevezetés

Bevezetés Tiszapüspöki a középkorban, de még a múlt század közepén is, természetes vízi határok között, az ármentes Velyma-dombon települve ideális helye volt az egykorú életformának. A kezdetekben a Velyma-dombon elegendő, földművelésre alkalmas terület állt rendelkezésre, amelyet a lakosság szaporodtával a 17. században kiterjesztettek a Felsőföldre is. Ugyanekkor vizekben is - és így halakban is - gazdag volt a terület, mert északon, nyugaton és délnyugaton a Tisza, délen a Tinóka-patak, míg keleten a Fehértó-ér határolta, a határon belül pedig számos morotvató volt található. A terület kiválóan alkalmas volta mindig vonzotta ide a lakosokat, szintúgy a birtokosokat. Az első birtokos (1009 kb.-1266 között) az egri püspökség volt, amelyet követett a nyulakszigeti (ma Margitsziget) Boldogságos Szűz Mária monostor. 1299-től pedig az egész tárgyalt korszakban világi személyek kezében volt a határ jelentős része. A világiak kezébe kerülve a királyi adományozás tekintetében sohasem képezett önálló birtoktestet. 1463 és 1539 között például rendszeresen a Pest vármegyei Dány és Mikebuda, valamint a Külső-Szolnok vármegyei Szajol és Istvánháza (más nevén Pócs) birtokokkal, birtokrészekkel együtt került adományozásra. 1559-től az ugyancsak Pest vármegyei Pilis, Nyáregyháza, Hernád, valamint a Solt-széki Imrefalva birtokokkal bővült a kör. A története során nem mindig volt lakott hely, 1548 előtt kétszer is elpusztult a falu. Ennek az időtartama azonban ismeretlen. 1548 után viszont biztos tudomásunk van arról, hogy 1600-1606

1

, 1683-1699

2 és 1705-1718

3 között néptelen volt. Azt viszont egész Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében csak Tiszapüspöki tudja bizonyítani hiteles oklevél útján, hogy államalapítás kori település. Ugyanis Szent István 1009 körül adományozta az Egri Püspökségnek. A község történetének az írását a település egykori plébánosa, Kovacsóczy István kezdte 1869-ben , aki elsősorban az egyházi viszonyokat ismertette, de érintette a világi állapotokat is. Őt követte 1920-ban Fincziczki Béla, aki ugyancsak helybeli plébános volt. Fincziczki öt folytatásban foglalta össze Tiszapüspöki román megszállásának az 1919-1920. évi történetét.

5 1 Ez a tizenöt éves háború (1591-1606) következménye. 2 A 17. század végi elnéptelenedés a törökellenes felszabadító háború következménye. 3 Az eddigi utolsó elnéptelenedés a Rákóczi-szabadságharc legsúlyosabb „eredménye". 4 KOVACSÓCZY 1869. 5 FINCZICZKY 1920. 7