Bagi Gábor: Gorove László 1780-1839. Szolnok város első történetírója - Szolnoki arcképcsarnok 4. (Szolnok, 2016)

Tudományos Gyűjtemény, 1821. VIII. füzet

Sárospataki nagy templomban takaríttattak el a’ hol is veres márványból készült sir-emléken ezen verseket olvashatni:-(47)(Cubiculariorum Regalium Magister) Tsak ugyan az 1514-ben ki-adott hármos könyvnek (Tripartitumnak) be-fejezésében-is ez a’ Gróf Fő ajtón állónak nevezettye alatt tűnik elő. Az előtt pedig 1504-ik esztendőben a’ mint Il-ik Ulászló V-ik Decretumának végében beiktatva láthatni Fő Pohárnokmester volt. (Pincernarum Regalium Magister). - Azomban nem sok évek múlva az az 1519-ben kimúlt a’ világból, pedig magzatok vigasztalása nélkül azért is

Harmadszor: Ugyan azon Diploma' végében Zápolya Jánosnak az előbbeni két Királyoktól adott kiváltsági levelekét megerősítő, és berekesztő szavaiból megbizonyosodik az, hogy Palótzi Mihálynak magva szakadta utánn Szolnoknak birtoka Palótzi Antalra Mihálynak testvér báttyára szállolt, a’ ki mint Zemplén Vármegyének Fő Ispánnya, és egy zászló aljának vezetője Mohátsnál a' tsata piatzon maradott, és maga Utánn hasonlóképpen semmi maradékot nem hagyott. - így háromlott a' város Zápolya Jánosllic situs Antoni es, Michaelque Palótzia prolis.

Quos prius unus amor,

Nunc habet urna duos.

Iste domi clarus, Regalis Clarus in aula,

Alter jam supero est clarus Uter que polo. 1519.

Hanem e' versek tsak Mihályt egyedül érdekelhették, mert az öregebbik testvére Antal Zemplin Vármegyének Fő Ispánnya, (ugyan azon Antal tudniillik a’ ki az 1498 ik esztendőben II ik Ulászló alatt hozott 22 ik törvény tzikkelyben Banderiumos Grófnak neveztetik) a’ Mohátsi mezőkön találta temetőjét. Ki is halt a’ magtalan Antalban fiú ágban végképpen a’ Palótzi ház,

G^£> 145