Babi Gábor: Somogyi Ignác 1859-1889. Szolnok dualizmus kori monográfusa - Szolnoki arcképcsarnok 3. (Szolnok, 2014)
3. A helytörténész
# Ő/ZED 3. A helytörténész Somogyi érdeklődésének másik irányát Szolnok helytörténeti kutatása jelentette. E tekintetben hátrányt jelentett számára, hogy nem kapott átfogó történészi képzést. Földrajzot ugyan ekkoriban hallgattak az egyetemeken a történelem szakosok is, ám a földrajzosoknak a történelem és a természetrajz között kellett választaniuk, és Somogyi az utóbbi mellett döntött. Bár a földrajzos hallgatók is nyertek bizonyos tudást a „szülőföldismeret” művelésére, ám ezt valójában ekkoriban még nagy tudást igénylő, de nehezen körülhatárolható és „kétes” tudományos értékű területnek tekintették. A történészi képzés hiánya persze az 1880-as években még nem tűnt behozhatatlan lemaradásnak, mivel az oktatás eme ága is csak ekkoriban erősödött meg hazánkban. Még a kor nagy történészeit is az alapképzés hiánya jellemezte, bár épp Somogyi nemzedékével indult meg a változás. Őt ugyan átfogó ismeretei, komoly földrajzi tudása, rendkívüli szorgalma, számottevő nyelvismerete sokszor kisegítette, ám esetenként egyes hiányosságok mégis megfigyelhetőek voltak nála, amik aztán elkerülhető hibákat eredményeztek. Somogyi legfőbb és legfontosabb munkája az a kiegészítések nélkül60 1892 oldalból álló, hatalmas mennyiségű forrásanyagot feldolgozó kézirat, mely a város közel ezer éves történetét dolgozta fel, és ami a dualista kor legnagyobb szolnoki helytörténészévé tette. Elképzelhető, hogy Somogyi már 1882-ben nekikezdett az első kötet megírásának. A következő év elején ugyanis egy újságcikkben igen részletesen értekezett Szolnok kialakulása, gazdasági fejlődése és a 60 Somogyi munkája páros oldalait eredetileg üresen hagyta, de később oda is kiegészítések tömegét vezette fel. Ezeket - mint a megmaradt II. kötet alapján látható - nem számolták be a teljes terjedelembe. 22
