Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Dr. Balogh Béla 1890-1947 - Egy tudós tanár életútja (Szolnoki arcképcsarnok II., 2004)

Amíg egy bögre eíjut odáig... (dr. (Balogh Béla)

c^as m QŐTÖ 1&J5. december 25. pintig egy bögre eljut odáig... iiía; Dr. BALOGH BÉLA egyetemi m. tanár. Eljut otiáig, hogy vitrinbe kerttl. Addig jó nésány lapot letépünk a* Íróasztali napiárrő!. Évezrede? patinával, mocskosan kera! a múzeumba. Évezredeken át nyugodoK a tőidben, most napvilágra került, u|» idegért világba. Valamikor egyszerű, szakái'as halász vagy vadász csillapította szomját, asszony, gyermek szamolgeiett belóle, Mtgbíestttt, kedves, hasznos jószág voii ma lenézel! cserép, haszontalan iim lom. De a numumban megbecsülik, Jancsi fiam óvatosan Összeragasztja Mayáit kipótolja, igy szépen meg tisztálkodva kerül az „igazgatómHa a keresztény időszámítás -933* évéig megvolt Szolnok nyilvános közkönyvtár nélkül, miért volna sürgős a múzeum megnyitása 1342 elSli, Brről a határidőről is csak akkor kezeskedem, ha nem fog megismétlődni az, bogy a könyvlár és múzeum fenntartási költségének kifizetését egy félévre megtagadják és ezzel minden anyagi gond a városi magasabb kuliéra! támogató Könyvtár- és Mitzeumegyesülei nyakába szakad, elsősorban pedig az én nyakamba. Ezt a pénzügyi hiányt cipelni fogjuk a jövó évi költségvetésben is. Csigttyné Hild Elza urad bíkeposla, Írószerek, múzeumi berendezési tárgyak, konzerváló anyagok és ezer apró kiadás nélkül nem tehet fenntartani az iníézményt. További gondot okoz az a külön ben örvendetes dolog, hogy a könyvál is, a múzeum is már most tnl van zsúfolva. Pedig a régészeti gyűjteményes kivfil más terveim is vannak: képet nyújtani — muzeális elrendezésben — Szolnok egész mai gazdasági és kulturális életerői {talajéghajlat, mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, lakosság, egyházak működése, műveltségi étlapot). Tervbe vettem Verseghy Ferenc, Balogh Kálmán — vitrint és az egykori (38aa ezred történetét megörökítő vitrint is. Száz szónak is egy a vége.* amíg egy bögre vagy más egyéb eljut odáig, hogy vitrinbe kerül, sokat kel! Nemzeti Jövőnk V. évfolyam, 102. szám. Szolnok, 1936. december 25. péntek 9. p. Az ám, vitrinbe kerül, ha van vitrin. Mert az sem utolsó gond, hogy lehet a havi 40 fillérekből ezer pengőket összegyűjteni vitrinekre. Mindig örülök a türelmetlenkedők kérdésének: „Mikor nyitják meg a múzeumot a közönség számára?" A türelmetlenség érdeklődést jelent, az érdeklődésnek pedig örülnünk kell. A mai lelkes támogatás mellett 1942-ben nyitjuk meg mérsékelten fényes ünnepségek keretében. Ha vasvitrinek mellett döntöttünk volna, akkor 1950 körül. A favitrineket igen csinosan készítette el Farkas mester, akármelyik múzeumba beillenének. Ha a keresztény időszámítás 1933 évéig megvolt Szolnok nyilvános közkönyvtár nélkül, miért volna sürgős a múzeum megnyitása 1942 előtt. Erről a határidőről is csak akkor kezeskedem, ha nem fog megismétlődni az, hogy a könyvtár és múzeum fenntartási költségének kifizetését egy félévre megtagadják, és ezzel minden anyagi gond a városi magasabb kultúrát támogató Könyvtár- és Múzeumegyesület nyakába szakad, elsősorban pedig az én nyakamba. Ezt a pénzügyi hiányt cipelni fogjuk a jövő évi költségvetésben is. Csighyné Hild Elza úrnő bőkezűségéből 1000 pengő állt rendelkezésre múzeumi berendezésre. Ebből a pénzből hat vitrint csináltattam, öt már be van rendezve. Kifogástalan tárolókban van a Hild-féle régi pénzgyűjtemény is. Ezen kívül csináltattam egy sír vitrint, továbbá állványt és emelvényt a mamut-maradványoknak. Mindez már egy másik 1000 pengőből. A még hiányod) #5 Q27Ö