Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Dr. Balogh Béla 1890-1947 - Egy tudós tanár életútja (Szolnoki arcképcsarnok II., 2004)

Amíg egy bögre eíjut odáig... (dr. (Balogh Béla)

(5SS® O Q£7Ö Bronzkori urna az 1934-es rákóczifalvi ásatáson zó hét-nyolc vitrint csak úgy tudom előteremteni, ha évenként egyet szerzek be, mert másra is kell a pénz. Az olvasóközönség jogosan követeli, hogy évenként legalább 1000-1500 pengőt könyvekre és folyóiratokra költsünk. Más kiadások is vannak. Nyomtatványok (kérőlapok, cédulák, tagsági jegyek, nyilvántartási könyvek stb.), posta, írószerek, múzeumi berendezési tárgyak, konzerváló anyagok és ezer apró kiadás nélkül nem lehet fenntartani az intézményt. További gondot okoz az a különben örvendetes dolog, hogy a könyvtár is, a múzeum is már túl van zsúfolva. Pedig a régészeti gyűjteményen kívül más terveim is vannak: képet nyújtani - muzeális elrendezésben - Szolnok egész mai gazdasági és kulturális életéről (talajéghajlat, mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, lakosság, egyházak működése, műveltségi állapot). Tervbe vettem Verseghy Ferenc, Balogh Kálmán - vitrint és az egykori 68-as ezred történetét megörökítő vitrint is. Száz szónak is egy a vége: amíg egy bögre vagy más egyéb eljut odáig, hogy vitrinbe kerül, sokat kell vesződni, akadályokkal viaskodni. A múzeumi munka első feladata a múlt emlékeinek és értékeinek nyilvántartása, megőrzése, konzerválása: küzdelem az enyészettel. Másik feladata, hogy az összegyűjtött anyagot hozzáférhetővé tegye a szakemberek, a tudományos kutatás számára. A harmadik feladata az összegyűjtött emlékek kiállítása, ezzel a közműveltség terjesztése és fejlesztése. Becsüljük meg és ismerjük meg a múlt emlékeit, mert a múltjából kiszakított kultúra gyökértelen. Ezért kérem a város minden polgárának jóindulatát és érdeklődését, hogy minden bögre, városunk és megyénk minden emléke vitrinbe, helyére kerüljön. (Az írás eredetije a Nemzeti Jövőnk című szolnoki lapban jelent meg 1936. december 25-én.) G^SÖ 86 G^Ö