Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Dr. Balogh Béla 1890-1947 - Egy tudós tanár életútja (Szolnoki arcképcsarnok II., 2004)

A szolnoki földrajzi kiállítás (Gulyás Katalin)

(3*5*0 O G£7Ö aki a mezőgazdasági grafikonok adatait jegyzőkönyvébe vezette. Ekkor értettem meg igazán a földrajzi múzeum óriási nevelő értékét! "

l5 Az érdeklődés fenntartásában bizonnyal nagy szerepe volt a rendkívül gondos: didaktikus, de egyben változatos, jó ritmusú elrendezésnek. A kiállítási anyag a gimnázium előcsarnokában, a nagyteremben, a folyosón, valamint két tanteremben: a „történelmi" és a „régészeti" teremben volt elhelyezve. Az előcsarnokban néhány festmény függött a falakon, melyek új vagy épp akkor készülő szolnoki épületeket ábrázoltak. A nagyteremben elhelyezett tablók alkották a kiállítás tulajdonképpeni „földrajzi" részét. Az egyes témákat tablócsoportok tárgyalták, melyek általában ismertető leírásokkal kezdődtek, a mondanivalót különböző szemléltető ábrák, térképek, grafikonok segítségével fejtették ki, s ahol mód nyílt rá, tárgyi anyagot is felvonultattak a rendezők. Szolnok földrajzi helyzetét térképek segítségével mutatták be, majd a földtani viszonyokat illusztráló tablócsoport következett: a rétegszelvényeket, grafikonokat talajminták tették szemléletesebbé. A vízrajzi adatokat grafikonokon, szelvényrajzokkal mutatták be. Hét tablót szenteltek a tervezett Duna-Tisza-csatorna földrajzi viszonyainak, gazdasági életet fellendítő hatásának bemutatására, kihangsúlyozva az alternatívák közül a szolnoki torkolat előnyeit. Ezt a részt a Földrajzi Társaság tudós tagjai különös érdeklődéssel nézték végig. Szolnok és vidéke éghajlati adatait grafikonok szemléltették, a növény- és állatvilágról ismertető leírások adtak tájékoztatást. A halászati eszközök bemutatása után Szolnok mezőgazdaságának 22 tablót szenteltek. Ábrás grafikonokon dolgozták fel a termésátlagok változását, a földbirtokmegoszlást, a szandai uradalom, a szolnoki dohánybeváltó és a selyemtenyésztési felügyelőség adatsorait, s még egy vándorsáska gyűjtemény is helyet kapott a tablók között. Statisztikai táblák, ábrás grafikonok, térképek mutatták be a legfőbb ipari üzemek, műhelyek termelési adatait, nyersanyag-beszerzési és értékesítési körzeteit. Itt külön hangsúlyt kapott a szandai mezőgazdasági szeszgyár és a szolnoki cukorgyár, valamint a városi villamos- és vízmű. E tablók elkészítésében főként a felsőkereskedelmi iskola diákjai jeleskedtek, ami rávilágít a két iskolatípus földrajzoktatása közti különbségekre is: a reálgimnázium tanulói a klasszikus természeti és emberföldrajzi tananyagot sajátíthatták el, míg a felsőkereskedelmi diákjainak képzése sokkal gyakorlatiasabb, inkább közgazdasági irányultságú volt (közelebb állt a mai értelemben vett gazdasági földrajzhoz). A forgalom (posta, vasút, hajózás), valamint kereskedelem, a pénzintézetek és a közfogyasztás adatait grafikusan dolgozták fel, a MÁV15 Balogh B. i.m. 5. p. 3^20 42 Qt&O