Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Dr. Balogh Béla 1890-1947 - Egy tudós tanár életútja (Szolnoki arcképcsarnok II., 2004)

Balogh Béla földrajztudományi munkássága (Vadász István)

c^a® Q QŐTÖ tervezett tárlatot tíz napon át kellett nyitva tartani, s a kiállítás kísérőjegyzékét 3000 példányban kellett kinyomtatni a város közönsége számára.

35 Ebből az időszakból didaktikai és módszertani szempontból két előadásra kell felfigyelnünk. Az egyik Hézser Aurélnak a kecskeméti vándorgyűlésen bemutatott előadása volt, amelyben a városok tanításának módszertani problematikáját elemezte. Kiemelte, hogy a sok heterogén anyagból ki kell domborítani „ a város geográfiai sajátosságát", mivel minden városnak megvan a maga sajátos egyénisége. Fontos tudományos, ám a tanítás során is figyelmet érdemlő megállapítása, hogy „a várost be kell állítani környezetébe", s hogy „a környező táj élete a városban összpontosul". Az időszak másik jelentős szakülési programja Balogh Béla földrajzi koncentrációról tartott előadása volt, amely bízvást mondható újszerű megközelítésnek.

36 Az 1929. április 11-i, választmányi üléssel egybekötött rendezvényen Balogh ismertette a földrajznak a középiskolák összes tantárgyával való kapcsolatát. Foglalkozott azokkal a történelmi, politikai, néprajzi, idegen nyelvi, természetrajzi, fizikai, mennyiségtani ismeretekkel, amelyeket a tanuló földrajzi órán szerez, és rámutatott arra, hogyan szolgálhatják a különféle tantárgyak a földrajzi megismerés érdekeit. Kiemelte, hogy a koncentráció alkalmas valamely ismeretanyag több oldalról való megvilágítására, de ennél is fontosabb, hogy a koncentrációt az általános nevelési célok, a filozófiai szellem és a honismeret szolgálatába állítsák. Külön szólt a különböző órákon a térképhasználat elterjesztésének fontosságáról. Balogh Béla mindezt a gyakorlatban is igyekezett megvalósítani. Az Ijjúság és Élet egyik számában éppen a Csörsz-árokról készült írása az egyik legjobb példája ennek. Itt történelmi, nyelvészeti, magyar irodalmi és népismereti előzményekre, ismeretekre támaszkodva írta le az emberkéz alkotta árkok, sáncok keletkezését és elhelyezkedését.

37 Talán a túlzottan ambiciózus célkitűzést követő mérsékeltebb siker, talán személyes okok játszottak közre abban, hogy Balogh Béla alig egyévi főtitkári működés után, 1929. június 13-án lemondott tisztségéről, bár a szakosztály munkájában továbbra is részt kívánt venni.

38 35 A Társasági hírek rovatban a Földrajzi Közlemények 1929.6-7. füzetében (122-126. p.), illetve 8-10. füzetében (163. p.) olvashatunk ismertetést a két vándorgyűlésről. 36 Hézser Aurél: Hogyan tanítsuk a városok földrajzát és Balogh Béla: A földrajzi koncentráció című szakosztályi előadásairól lásd: A Didaktikai Szakosztály működése. = Földrajzi Közlemények 1929.6-7. füzet, 122-126. p. 37 Balogh Béla: Csörszárka. = Ifjúság és Élet 1927. 8. sz. december 25.156-157. p. Ö^a© 27 ®£7®