Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Dr. Balogh Béla 1890-1947 - Egy tudós tanár életútja (Szolnoki arcképcsarnok II., 2004)

Balogh Béla földrajztudományi munkássága (Vadász István)

0^*0 & GőTÖ megdöbbenve vette észre, hogy amit ő adna, az az ifjúságnak nem való, amit adnia kellene, azt pedig nem tudja". Ezen didaktikai változási kényszer mellett további, kettős feladat is jelentkezett. Egyrészt egyfajta nemzetismeret iránti igény fogalmazódott meg. 1920 második felében számos írás sürgette a „magyarság geográfiai öntudatának" fejlesztését, azaz az embert körülvevő jelenségek térbeli együttlétének felismertetését - más szóval a geográfus szakmán belül a szintetikus földrajz alapelvének elfogadtatását. Mindezek alapján többen megfogalmazták: a geográfiai nevelés alfája „a honismeret: mely a szülőföld legalaposabb és megkedveltetett feltárása" kell, hogy legyen.

21 Másrészt az is egyértelművé vált, hogy mindez a szintetikus vagy „modern földrajzi" látásmód érvényre juttatását, a táji megközelítésű, a tájrajzban szintézisre jutó látásmód meghonosítását, azaz az egyoldalú, természettudományos kötődésű, analitikus jellegű szemléletmód háttérbe szorítását kell, hogy eredményezze.

22 A geográfus számára a táj leírása alapfeladat, melynek lényege a jellemző földrajzi vonások kialakítása, vagyis a tájalkotó tényezők megragadása és a tanulók elé tárása. Ennek során a földrajzi tájat kell szemlélni, mely alapegység, ám ez „az egység csak később tűnik ki, az egységbefoglalás mintegy elkésik [...] mert csak apróbb részleteket veszünk észre [...] és csak később a tájat".

73 Ezek a gondolatok a földrajz tanítása iránti igényt, illetve a tanítás módszerét is alapvetően átrendezték. 1921 májusában megalakult a szakosztály első tisztikara is. Mindez mintegy megerősítése, szakmai háttere volt a minisztérium által hivatalosan is meghirdetett földrajztanítási reformnak, amely a geográfiai oktatás „emberföldrajzi" jellegét volt hivatott hangsúlyozni. Ezt szolgálták a legelső, immár a modern földrajzi felfogást érvényre juttató szellemben készült oktatási segédkönyvek is. Ezen könyvek megjelentetésében és szakmai elfogadtatásában a szakosztályra fontos feladat hárult.

24 21 Strömpl Gábor: A magyarság geográfiai öntudata. = Földrajzi Közlemények 1922.1-5. 27-32. p. 22 A szintetikus földrajz mint korabeli modern földrajzi gondolat (mai szóval paradigmaváltásnak mondanánk) programszerűen Teleki Pál akadémiai előadásában fogalmazódott meg. Lásd: Teleki Pál: A földrajzi gondolat története, Budapest, 1917. és Teleki Pál: Modern földrajz és oktatása. 1922. 23 Lásd erről: Hézser Aurél: A földrajzi érzék szerepe a tanításban. = Földrajzi Közlemények 1925.228. p. és Dékány István: A földrajzi ismeretszerzés kezdetei. = Földrajzi Közlemények 1925.1-3., 24-27., 26. p. 24 Az első, úttörő jellegű írás: Teleki Pál -Vargha György: A modem földrajz és oktatása. Budapest, 1923. 0^S0 21 ®Efö)