Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Hild Viktor 1855-1929 - Egy tudós portréja (Szolnoki arcképcsarnok I., 1998)

Hild Viktor (Kaposvári Gyula)

Q£fö) • c^a© tések iránt, minek későbbi régészeti ásatásoknál, a leletek rendezésénél, benaplózásánál nagy hasznát veszi. A szünidőket Jászárokszálláson, anyai nagy atyja házánál, az elöregedett jászkapitány, a fiatal, élni és szerepelni vágyó anya mellett, tipikusan jász paraszt-nemesi környezetben tölti. Az egykori jólétből egyre szegényedő pesti művész-otthon bohémségtől, művészetek szeretetétől, gyengéd, családias érzésektől áthatott, romantikára és szelíd melankóliára temperált légkörét felváltja nyaranta a vidéki udvarház gőggel, szigorral, kapzsisággal teli világa, röghöztapadt örömeivel, féktelenségre, erőszakosságra hajló atavisztikus ösztönökkel. Érettségi után az egyetem jogi fakultására iratkozik be és négy szemeszteren át hallgatja az előadásokat. Ebben az időben következik be életének sorsdöntő tragédiája: a szerető, irányító, gondos apa halála. 1876-ban anyja kívánságára abbahagyja jogi tanulmányait és katonai pályára lép. 1880-ban kilép a hadseregből, és mint polgárember érkezik vissza Jászárokszállásra, immár egyetlen otthonába, a szigorú és szülői ambícióiban megcsalódott anya házába." Ekkor találkozik egy ottani tanítónővel - és itt engedtessék meg, hogy Hild Viktor leányának szubjektív és romantikus jelzőit is szó szerint idézzem -, „a szépséges Pongrácz Erzsébettel, kinek aranyszőke hajkoronája alatt költői hajlamokkal párosult, kivételes intellektust ismer meg. Két romantikus lélek egymásra talál. A férfinek az anyai ház ridegségében elsorvadt minden gyengédsége új életre lobban, és szíve választottját, elszántan dacolva anyja tilalmával, a befolyásoló család akadályozó törekvéseivel 1881. novemberében nőül veszi. Túlértékelt családi tradícióiban és gőgjében megsértett, engesztelhetetlen anyja követelésére ifjú feleségével Erdélybe költözik, hol hamarosan az államvasutaknál nyer alkalmazást. De a beamterpálya nem való az ő ... lobogó lelkének. Bár nyelvtudása révén szép karrier vár itt rá, nincs maradása". Közben a már 1874-ben megkezdett írói működését is folytatta. Az időtől kezdve ugyanis - amint azt Szinnyei József: Magyar írxJk élete és munkái című könyvében olvashatjuk -, a „Gyöngyösben jelentek meg szépirodalmi s történelmi cikkei... a fővárosba költözve... 1880-81-ben a Függetlenség-, majd később a Budapestnél mint belmunkatárs működött; ugyanez időben jelentek meg rajzai a Magyarország és a Nagyvilágban. 1882-ben a Kolozsvár főmunkatársa lett, és 1887-ig dolgozott ott mint vezércikkíró H. jegy alatt; ezen lapban jelentek meg fordításai: Carmen Sylva (Erzsébet román királyné) Palesch meséi s Walter Scott Ivanhoe regénye (1884), szintén e lap tárcarovatába sokat fordított franciából..." Ezekből sokat viszontláthatunk később Szolnok megyei lapok hasábjain is. 1887-ben ugyanis visszatér szűkebb hazájába, a jászok földjére, és Jászapátin „Jászság" címmel hetilapot alapít, ami 1890-től Jászberényben (3£7D 1Q 0^0