Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Hild Viktor 1855-1929 - Egy tudós portréja (Szolnoki arcképcsarnok I., 1998)

Hild Viktor (Kaposvári Gyula)

C^2£> • GőTO jelenik meg. „...Megvalósítja ifjúkorának kedves tervét ... a kis vidéki lapocska jól szerkesztett, nívós újsággá növi ki magát, és csakhamar szinte országos nevezetességre tesz szert, egyre ellenségesebb hangulatot keltve maga ellen azon éles harc révén - fogalmazza meg Hild Elza -, melyet Jászberény nagynevű képviselője, Apponyi Albert gróf és az ő klerikális, dinasztiahű politikája ellen folytat." Nagy kár, hogy itt megszakadnak az életrajznak egyre izgalmasabb sorai, pedig Jászberény aulikus politikai vezetésével Hild Viktor gyakran vitába szállt, s az ellentétek miatt 1902-ben Szolnokra kellett költöznie, ahol nevének feltüntetése nélkül „Szolnoki Lapok" címen indít újságot. S a történetírói vénáját jelzi „Községeink neveinek hivatalos megnyúzása" című kemény hangú bírálata az 1901-ben megjelent - a helynevek törzskönyvezéséről szóló - belügyminiszteri rendeletről... Folytassuk most Hild Elza - édesapjáról írott - kéziratának megszakadt sorait: „1913-ban rövid időre visszatér első szerelméhez, az újságíráshoz. A szolnoki 48-as párt megindítja a "Független Lap"-ot és a szerkesztésre úgy is mint jónevű újságírót, úgy is mint Kossuthnak és eszméinek meggyőződéses hívét, Hild Viktort kérik fel. Tisza István erőszakos politikája ellen küzd a lap hasábjain a magyar szabadságjogok védelmében tudással, nagy stiláris készséggel, megalkuvást nem ismerő harci kedvvel." Ebben az újságban is találhatók értékes Hild-cikkek, emeljünk ki az 1913. október 13. számában megjelent írásából: „... Régi okmányokkal is rendelkezünk, van néhány ante-mohácsiána (Mohács előtti) is. A legrégibbet vármegyénk levéltára őrzi. Róbert Károly 1323. március 8-án kelt szabadalmi levelét, melyben 18 jász családot Keverge főúr hatósága alól kivesz, a király zászlaja alatt katonáskodó jászok sorába áthelyez s megengedi nekik, hogy kapitányaikat szabadon választhassák. Ehhez régiség tekintetében legközelebb állanak a jászkiséri levéltárban őrzött 1391. és 1393. évi kiadványai a budai káptalannak." Egy-két adat még az éremtani gyűjteményéből annak érzékeltetésére, hogy mennyire fontosnak tartotta az előkerülés helyének és körülményeinek rögzítését: „R. N. I. 112. tétel: Spagatner Zsigmond jászberényi ékszerésztől egy Herculeus (286-310) római császár által veretett középbronzot vettem 20 fillérért, melyet egy itteni paraszt a határ borsóhalmi részén talált..." A Régészeti Napló 13. tételében Hild ezeket írja: „Kolacskovszky János jászárokszállási tanítót - lapomnak a "Jászság"-nak rendes levelezőjét - felkértem, hogy iskolás gyermekek útján gyűjtesse a Jászárokszállás határában talált régi pénzeket és egyúttal lehetőleg azt is igyekezzen megtudni, hogy minden egyes darab mikor, hol és milyen körülmények között találtatott. Kolacskovszky e megbízatásomnak kiválóan felelt meg és a következő 48 db régi pénzt hozta be a lelési adatokkal 0^2© H Q27E>