Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - Supplementum 1. - Sár-hegy tanulmányok (1985)
Székely, A.: A Sár-hegy kialakulása és felszíni formái
Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., Suppl. I. 1985 A Sár-hegy kialakulása és felszíni formái SZÉKELY András A Sár-hegy a Központi Mátra D-re előre ugró hegye. A Mátra az Északi középhegységsor legmagasabb (1014 m) központi tagja. Az Északnyugati Kárpátok belső vulkáni vonulatához tartozik, amely a középső miocenban az emelkedésnek induló Kárpátok és a süllyedő' Alföld közötti szerkezeti határon alakult ki. Ez a szerkezet-felszinalaki (tektomorfológiai) határhelyzet - a kárpáti háttér és az alföldi előtér között - meghatározó a hegység egész természetföldrajzára, szerkezetére, felszinalaktanára, s méginkább éghajlatára, vizrajzára, növényzetére, állatvilágára és talajára. A Mátra első' összefoglaló földtani leirását és térképét id. Noszky Jenó' készitette el századunk első' negyedében két évtizedes (1906-1927) részletes és alapos terepkutatásainak eredményeként (NOSZKY J. 1927). A hegységet mint nagy hasadékrendszerek mentén létrejött alsótortonai centrolabiális sztrátóvulkán erősen lepusztult romját ismertette. A 20-as évek végén Cholnoky Jenó' nagyvonalú, de jó szem* megfigyelései alapján összehasonlitó felszinalaktani módszerrel a Mátrát lényegében szintén hatalmas kürtosoros rétegvulkánnak (centrorabiális sztrátóvulkán) tekintette, amely 5 "nagy vulkán" - a jelenlegi legjellegzetesebb fó tetó'k - és "temérdek oldalkráter" anyagából keletkezett (CHOLNOKY J. 1936). A Mátra részletesebb geomorfológiai kutatását az 50-es évek elején Láng Sándor kezdte meg (LÁNG S. 1955). Bulla Béla trópusi tönkösödési elméletének hatására (BULLA B. 1954, 1962), úgy látta, hogy a Mátra is a felsó'miocén és alsópliocén trópusiszubtrópusi meleg—nedves éghajlatán gyengén hullámos lapos tönkfelszínné pusztult le, méghozzá egészen az eróziós terminánsig. Ezért az egykori elsó'dleges vulkáni formáknak már csak eró'sen lepusztult csonkjaira akadhatunk. Ez a tönkfelszín azután szerinte a pliocén végén és a pleisztocén elején egyenlőtlenül kiemelkedett, miközben tektonikusán és eróziósán földarabolódott. Az 50-es évek derekán kezdték meg a hegység korszerű földtani és kőzettani felvételezését az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Kőzettan—Geokémiai Tanszéke é.s a Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Kutató Laboratóriuma Szádeczky Kardoss Elemér akadémikus irányításával, valamint a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) Vidacs Aladár és Jantsky Béla vezetésével. Ennek alapján Szádeczky Kardoss Elemér első szintézise szerint: "A Mátra hegység a mai Etnával kb. azonos nagyságú sztrátóvulkán beszakadásos szerkezetű csonka maradványa" (SZÁDECZKY K. E. 1959, p. 1.). A kaidéra D-i része az Alföld bezökkenésével kapcsolatosan a mélybe süllyedt, csak néhány rögben maradt a felszínen. E kutatások eredményeit eló'ször SZÁDECZKY K. E. (1958, 1959), majd részletesebben Kubovics Imre (KUBOVICS I. - PANTÓ Gy., 1970) foglalta össze. Saját részletes felszinalaktani kutatásaim során - melyeket 1952-tó'l folyamatosan végeztem - a Mátra formaelemzésén kívül nagy súlyt helyeztem a szerkezeti felépítés és a formák kapcsolatának vizsgálatára, s fó'leg a peremeken a hegység lepusztulásából származó korrelativ üledékek felderítésére és sokoldalú elemzésére (SZÉKELY A., 1960, 1964, 1968, 1970, 1973, 1977, 1983). Sár-hegy tanulmányok, Nr. 1. 7
