Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - Supplementum 1. - Sár-hegy tanulmányok (1985)
Székely, A.: A Sár-hegy kialakulása és felszíni formái
A Mátra területén az első vulkánosság már a harmadidőszak elején a felsőeocénban lezajlott négy szakaszban, az utolsó fázis 34 millió éve x . Ennek roncsai azonban már csak E-on, a Mátralábán Recsk környékén maradtak meg a felszínen (BAKSA - CSILLAG stb., 1977). A tulajdonképpeni mátrai tüzhányótevékenység a miocénban hosszú szünetekkel több millió éven át tartott. A kárpáti vulkánosság 16 (alsó-andezit), az alsóbádeni vége (középső-andezit teteje) 12 millió éves. Három jól elkülöníthető andezit-riolitos vulkáni szakaszra oszlik, végül a negyedik legfiatalabb szakaszként a bázikusabb bazaltos andezit (felsőandezit) vulkánossággal fejeződött be (BAKSA, CSILLAG stb., 1977). 1. Az alsómiocén vulkánitok csak a hegység E-i peremén vannak a felszínen, mégpedig az andezit egész apró foltokban, az alsó-riolittufa pedig hosszabb sávban. 2. A nagyobb méretű vulkánosság a kárpáti emelet vé^én még a sekély tenger alatt megkezdődött. Ez a tűzhányó kb. 25 km átmérőjű és 2000-2500 m magas lehetett. 3. Ezt az alsóbádeni emelet elején a középső'-riolittufa (újabban dácittufa ill. dácitos riolittufa) felhalmozódása követte, amely a kárpáti szubmarin vulkán roncsát betemette. Ez a Mátra egész területén tekintélyes vastagságban fejló'dött ki, s igy nagy a rétegtani jelentó'sége. Jelenleg nagyon különböző magasságban fekszik, a legfontosabb szintjelző' bizonyíték a különböző' mérvű és jellegű utólagos elmozdulások kimutatására, s így a Mátra-vulkán rekonstruálására. Morfológiailag tulajdonképpen ezt tekinthetjük a Mátra-vulkán egykor egységes aljzatának, melyre az alsóbádeniban kb. 30 km átméró'jű és 3000 m magas rétegvulkán épült fel, amely alól a kárpáti tenger alatti tűzhányó roncsának csak a peremmaradványa került felszinre, a Mátra Ny-i peremén. Ebben a hatalmas vulkáni kúpban minden bizonnyal szintén robbanással ill. robbanás sorozattal csaknem 10 km átmérőjű óriáskaidéra keletkezett, amelyet az erózió azóta jelentősen felszabdalt és kitágított, vagyis átalakított. ENy-i peremén kettó's ív rajzolódik ki (1. ábra). Ezután - főleg a kaidéra belsejében - kisebb savanyú vulkánosság (riolit: a gyöngyössolymosi Kis-hegy és riolittufa) és erős hidrotermális működés - ércesedéssel következett, mely a kalderában a kőzeteket erősen megbontotta, s nagymértékben megkönnyítette a lepusztulást, az eróziós átalakítást. Ezt követte a befejező bazaltos-andezites vulkánosság, melynek vastag egységes lávatakarói (felsőandezit) a hegység K-i felében betemették a korábbi vulkáni képződményeket, s így jelentősen meghatározzák a jelenlegi formákat is (legszebbek és legkiterjedtebbek a Kékes csoportjának lávatakarói, melyek a kaidéra K-i peremét is befedték, s jelenleg lapos szerkezeti felszínek, ezért jellegzetes elegyengetett felszín látszatát keltik). A kaidéra D-i része az Alfölddel együtt egyre mélyebbre süllyedt, így részben már a felsőbádeni tenger is elöntötte. Jelenleg 300-800 m vastag pannon üledék fedi. Ugyanakkor a Mátra északi része a Kárpátokkal együtt fokozatosan kiemelkedett, s igy egyre erősebben lepusztult. Ennek következményeként az E-i peremen a kisebb mélységű szubvulkáni képződmények, lakkolitok (pl. Som-hegy, Hajnács-hegy) és telérek is felszinre kerültek. Igy tehát a Nyugati- és a Központi-Mátra az egykori hatalmas rétegvulkán feltűnően aszimmetrikus roncsa, központjában félkaidéra erősen megtépázott maradványával. A kettős kaidéra pereméből a külsőnek (a kárpátinak) már csakis földtani alapon mutatható ki néhány roncsa a nyugati peremen, s így kaidéra formája nem vehető ki. A belső (az alsóbádeni) kaidéra viszont felismerhető, s még jelenleg - szerkezeti mozgásokkal és erózióval teljesen átalakítva - is uralja a hegységet. DNy-ról, Gyöngyöspatától mintegy 13 km átmérőjű és 33 km hosszú szinte szabályos köralakban magas aszimmetrikus peremmel ível a gyöngyösi Sár-hegyig (Havas 599 m. Tót-hegyes 812 m, Piszkés-tető 946 m, Galya-tető 966 m, Csór-hegy 729 m, Kékes 1015 m, Sár-hegy 500 m). A bő háromnegyed kör (kb. 300°) - az erős szerkezeti és eróziós felszabdaltság ellenére morfológiailag jól érvényesül, s különösen a légifényképekről és űrfelvételekről készített völgy-, s méginkább a vízválasztó-hálózat térképen (1. ábra) szépen kirajzolódik. A kormeghatározások mind kálium-argon módszerrel történtek. 8
