Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - Supplementum 1. - Sár-hegy tanulmányok (1985)

Pozder, M.: A Sár-hegy és szőlői

Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., Suppl. 1. 1985 A Sár-hegy és szőlői POZDER Miklós írásomban megkísérlem a Sárhegy szőlőinek, szőlőtermesztésének történetét idő­rendben vázolni, a szűkszavú és sajnos napjainkra csak gyér számban fennmaradt, nehe­zen hozzáférhető Írásos források, a személyes adatgyűjtés és terepbejárások alapján. Előre kell bocsájtanom még, hogy a Sárhegy szőlőtermesztését nehéz elkülönítve tárgyalni Gyöngyös városának és környékének szőlőtermesztésétől. Maga a hegy három közigazgatási egység területe: Gyöngyös, Abasár és Visonta osztozik rajta. Mindez szol­gáljon mentségemre. Hogy ki tűzte le az első szőlővesszőt a Sárhegyen, mikor, melyik évszázadban szü­reteltek először rajta, - ez ma már kideríthetetlen. Kutatóink egy része a honfoglalás korára vezeti vissza környékünk szőlőtermesztését is, feltételezve, hogy az még a hon­foglalást megelőző kabar-kazár kapcsolatokból ered. ' A XIII. és XIV. században említik először a gyöngyösi, gyöngyöskörnyéki szolokét. 1271-ben gyöngyöspüspöki és gyöngyöshalászi szolokról esik szó. 1301-bol kelt a CSO­BÁNKA család azon osztályos levele^, mely szolokról is rendelkezik. 1312-ben Bene (ma Mátrafüred) határából egy szőlőhegy jut a pálos szerzeteseknek^. 1342 május 17-i határjárási oklevélben pedig emiitik a szolokét Bene és Sólymos között^, ott "ahol Mag­dala szoléi vannak"5 # A szőlőtermesztésnek ekkorra már jelentősnek kellett lennie Gyöngyösön. Nem le­het ugyanis véletlen a város plébániatemplomának védőszent választása. Szent Bertalan­ról, - 1332-ben emiitik már e titulussal a főtéri templomot, - azt irja Bálint Sándor, hogy Bertalannak, a szőlőhegyek védőszentjeként való tisztelete ősi hagyományaink közé tartozik.° Eleinte a gyepüket, azaz az egyes nemzetségek, családok, települések birtokai kö­zötti szabadon, műveletlenül hagyott területsavukat fogták szőlő alá. A pálosvörösmarti (ma Abasárhoz csatolva) határból a Sárhegy keleti lejtője régi szőlődülő^. A farkasmályi földeket először 1650-ben emiitik, ezek akkor a pálos szerzetesek birtokában voltak. Hogy azonban ezek szőlővel lettek volna betelepítve, arról hallgat a feljegyzés. 8 A XVII. században, a török uralom vége felé indult a nagyobb méretű szőlőtelepí­tés a Sárhegyen. A város elöljárósága ezt különböző kedvezményekkel, elsősorban adó­elengedéssel, mozdította elő. 1672-ben ALMÁSY ISTVÁN deáknak, aki a hegy sziklás oldalában telepitett uj szőlőt, hét évi adómentességet biztosítottak. 9 További szőlőket te­lepitett a TASSY, SZEREDY és a SZÉCHENYI család a Sárhegyen. Valószínűnek látszik tehát, hogy ezt a területet elsősorban a város nemesi jogokat élvező lakói telepitették be. 10 A szőlők a várostól észak felé, a Benére vezető ut mentén is terjeszkedtek. 1676­ben egy peres ügyben a Sárhegy alatti "Pincés-völgy" elnevezés fordul elő. 1677-ben pe­dig a "Nyulmály" nevű városi földről tesznek említést. ^ A XVII. század első harmadá­nak végén a városba települt jezsuiták AFRA JÁNOStól 40 forintért és 6 véka búzáért vették meg sárhegyaljai szőlejét. 12 1705-ben a helvét valláson lévők visszavették eklézsiájuk szőlőit, mégpedig a Sár­hegy alatt BORSOS ISTVÁN szőlője felét, mely "schola" mesterüké volt, valamint a Sár-hegy tanulmányok, Nr. 4. 63

Next

/
Thumbnails
Contents