Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - Supplementum 1. - Sár-hegy tanulmányok (1985)

Székely, A.: A Sár-hegy kialakulása és felszíni formái

emelkedik a felszínre -, s ilyen értelemben ez a kőbőre rejtett tanúhegy is, amely nagyjából az akkori felszín magasságát tanúsítja. A század első negyedében "a mesés Bábako" (NOSZKY J. 1927, p. 43) még pompás gejzirit-maradványnak tartott sziklakúp volt. Azóta nagyrészét már elhordták, míg természetvédelmi területté nem nyilvánították. VARGA Gy. újabb kutatásai szerint a hévforrás működése során a "kovásodás magasabb hőmérsékleten zajlott le, ezért a kőzetekben limnokvarcit, opál vagy gejzirit nem található. A kovásodás ásványtanilag különböző szemcsemérete kvarcmezőkben és kvarcos üregkitöltésekben nyilvánul meg" (VARGA Gy. 1975, p. 223). A Sár-hegy egyébként a - miként erre vonatkozó első mátrai kutatásaimból már idéztem (1. 16. old.; SZÉKELY A. 1960, p. 239-240) - pannon beltenger szintjéből még nem emelkedett ki annyira, miként jelenleg a pannon hát ill. környezete fölé. Közvetlenül az andezithegység pereme előtt ugyanis sehol sem találunk a pannon üledékekben andezitkavicsot vagy törmeléket, pedig azóta a visontai külszíni fejtés több kilométer hosszú, állandóan változó fejtésfalakkal föltárja, s E-i fala mindössze néhány száz méterre esik az andezithegységtől. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a Sár-hegy akkor alacsonyabb volt, magasabban fedték be a pannon rétegek. Ezek a laza üledékek a pannon utáni emelkedés során a meredek lejtőkön gyorsan lepusztultak, s velük együtt ai andezithegy pereméről származó esetleges partszegélyi andezitkavics és -törmelék is, különösen a hegylábfelszín-képződés során erősen pusztuló, hátráló falakról. Különben a pannon beltengerbe félszigetként benyúló meredek hegyről rengeteg anyagnak, törmeléknek kellett volna a parton felhalmozódnia. Hogy a pannon üledékeknek eredetileg néhány 10 m-rel magasabban is meg kellett lenniük, azt a viszonylag erős hegylábfelszín-képződésnek a ténye magában is igazolja. E mellett azonban - a partok előtt sekély vizű beltenger, sőt öblök ellenére - tengeráramlásokkal is kell számolnunk, melyek a tömérdek teljesen idegen anyagot (csillámos homokot, agyagot stb. ) ide szállították. A sekély partszegély mellett szól az is, hogy a félszigetszerflen a beltengerbe nyúló hegy oldalain nem találjuk a tengermarás (abrázió) semmilyen nyomát. Bár az a helyzet ezzel is, hogy ilyen formáknak és üledékeknek legalább is időnként kellett képződniük, de ezek a pannon utáni emelkedést követő erős letárolás során óhatatlanul teljesen elpusztultak, a hegylábfelszín-képződés szükségszerűen felemésztette. A Sár-hegyet pompás hegylábfelszín-rendszer övezi (7. ábra), amely a legszebbek közé tartozik az egész országban. A hegység meredek, pusztuló, hátráló lejtője előtt sziklahegylábfelszínként (pediment) indul néhány fokos lejtéssel kifelé, felszínén andezittörmelékkel, majd hosszan folytatódik a laza pannon üledékeken glacis-ként. A legjobban, leghosszabban DK-en és D-en fejlődtek ki a főgerinc lejtőjének fokozatos hátrálásával. így néhány száz méter széles felső része - kb. 260 és 240 m között - DK-re lejt néhány fokkal mint sziklahegylábfelszín, majd alig észrevehető 1-3 m-es kis kőzetminőségi lépcsővel hosszan - gyakran több km hosszúságban - folytatódik a laza pannon üledékeken glacis-ként. Legpéldásabb része, szelvénye Abasár Ny-i pereme fölött, a Sár-hegy KDK-i igen meredek lejtője alatt a Szent János kápolnáig, igy pediment majd a kápolnától D-re a Rókus-hegy széles pannon hátán folytatódik a glacis (3. ábra). Jól látható az andezitagglomerátum letörése (kb. 2 m-es kőzetminőségi lépcső: 13. kép). A két különböző ellenállóképességű kőzet határa mellett egy kis vízmosás is bevágódott, amely ezt a határt még jobban kihangsúlyozza (a vízmosást a múlt évben a visontai külfejtés Ny-ra terjedése során nagyrészt betemették). Klasszikus megjelenésére utal az is, hogy ezen a helyen ismertem fel először 1957-ben hegy lábfelszínt hazánkban (SZÉKELY A. 1960), majd innen kiindulva fokozatosan az egész Mátra körül, s ezután rendre - másokkal együtt (PINCZÉS Z., PÉCSI M. ) szinte valamennyi középhegységünk körül. Azóta is hazai hegylábfelszíneink mintapéldája maradt. Ide vezetjük a hazai és külföldi kongresszusok, konferenciák résztvevőit, külföldi szakmai vendégeinket, s évente rendszeresen egyetemi hallgatóinkat a hegylábfelszínek bemutatására. Tehát valódi iskolapéldává vált. Még hosszabb a hegylábfelszín -• főleg a glacis - D-en a főgerinc DNy-i végének (403 m) D-i lábánál (7. ábra). É-i része - 300-500 m szélességben sziklahegylábfelszín, majd - már több fokos lejtéssel 2 km hosszan glacis-kban folytatódik a Rózsamály s a miskolci országúton túl az Öreg-hegy, Szent Karmellus-kápolna irányában enyhén lejt D felé. Éppen a Sár-hegy árnyékában, védelmében maradhatott itt meg nagyjából a felsőpliocén hegylábfelszín, minthogy a Sár-hegyről csak kis vízmosások futnak le. Csupán ezek szabdalták fel az eredetileg széles (kb. 5 km) hegylábfelszínt. Legnagyobb a 27