Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - Supplementum 1. - Sár-hegy tanulmányok (1985)

Székely, A.: A Sár-hegy kialakulása és felszíni formái

Csepje-tető és a Sár-hegy közti hajlatban a meredek oldalon gyönge kis vízmosásként induló Mély-árok, majd a Csépje-tetőtől D-re három hasonló vizmosással kezdődő, a Visontai szőlőtelep felé tartó vízmosásrendszer. Ezek az andezithegység lábánál, az országúton túl, a pannon üledékeken már mély vízmosások, majd 400-500 m-rel tovább 50-60 m mély martvölgyekké tágulnak, melyek DK felé egyre szélesebbek. DNy-ra a Nagy-völgy csak a miskolci országúttól D-re az öreg-hegy K-i oldalán a pannonüledékeken kezdődik már martvölgyként csak délebbre - mindössze 500 m-es szakaszon - vágódott a talpába vízmosás. Egyébként a hegylábfelszín a negyedidőszakban főleg csak a periglaciális okban pusztult, kissé alacsonyodott, peremi lejtői hátráltak, miközben enyhébbé váltak. Elsősorban hosszú D-i lejtőjük nyesődött le az Alföld felé, emellett két oldallejtőjük a völgytalpak felé. A vízmosások is ekkor szélesedtek ki tekintélyes mart völgy ékké. Egészen más a helyzet a Sár-hegy Ny-i és K-i oldalán, ahol aktív völgyek vágódtak be. Itt az egyre mélyebbre vágódott völgyek talpa képezte a mindenkori helyi erózióbázist, s a lepusztult anyagot a patakok továbbszállították. így a periglaciálisokban ezekhez igazodott a hegylábfelszín-képződés. Ezért új, alacsonyabb és nagyobb lejtésű hegylábfelszínek - kriopedimentek és krioglacis-k - alakultak ki. Az idősebb pleisztocénban még a Mérges-patak helyén is nagy mátrai patak folyt le, s formálta a völgyet sokkal nagyobb víz és kavicshordalék mennyiségével. Közben az itteni pannon üledékekből rengeteget erodált, s tovább szállította. így a farkasmályi borospincék előtt kb. 20 m-rel. Gyöngyös EK-i részén, a temetőnél kb. 60 m-rel, a miskolci országút mentén pedig kb. 70-80 m-rel alacsonyabb a pannon üledékek felszíne, mint a Sár-hegy D-i és DK-i oldalán. A hegylábfelszínképződés tehát erős lepusztulással és anyagelszállítással járt. A Sár-hegy É-i oldalán egy 100-150 m-rel magasabb - 330-390 m-es - és más jellegű nagyon szép lapos szint jelentkezik: a Pipis-hegy (389 m) és a Dobóci laposa (332 m). Ez a Kékes D-i lejtőjén szépen fejlett 400 m-es középső szint - a kőporostető (413 m) és a Dobogó-hegy (398 m) - lapos szintjének szerves folytatása, attól csak a Bene-patak - egészen fiatal hátravágódása során - választotta el. Ma is, ha ezen a szinten állunk, s képzeletünkben a Bene-patak szűk völgyét betemetjük, összefüggő szép lapos szintet kapunk. A Sár-hegy "ENy-i háromszög alakú, előreugró sarka a Pipis-hegy (389 m) szép lapos teteje már messziről magára hívja figyelmünket. Sima tetejét vitorlázó repülőtérnek használják. A Mátra peremein általánosan elterjedt 400 m körüli lepusztulás szinthez tartozik. A mátrafüredi Kőporos (413,5 m) egyenes folytatása, ettől csak a Benevölgy erős negyedkori bevágódása választotta el" - jellemeztem az 50es években végzett kutatásaim után (SZÉKELY A. 1960, p. 240). Ez a középső felszín már korántsem csak a Sár-hegy hegylábfelszíne volt. Kiformálása főleg a Kékes D-i lejtőjéről indult, innen jöttek a nagyobb patakok, a több víz és hordalék - a nagyobb vízgyűjtő felől -, de a Sár-hegy E-i lejtőjén lefolyó víz és a lehúzódó törmelék is résztvett formálásában. Minden bizonnyal éppen ezért olyan különösen szépen fejlett itt ez a szint, mert két oldalról képződött - elsősorban a Kékes felől, de helyileg a Sár-hegy felől is - hegylábfelszín szerűen a pliocénban. önkéntelenül is előkívánkozik az a hasonlat, hogy a tűzhányó tevékenység idején is itt - miként kifejtettük - részben a Kékes, részben pedig a Sár-hegy felől származik maga a középsőmiocén vulkáni anyag is. Tehát az E-i perem kétfelől épült és kétfelől pusztult. Ez helyzetének törvényszerű következménye, a nagy mátrai vulkán DK-i és a Sár-hegy É-i peremén. Ilyen átmeneti határhelyzetben a kétoldali hatás miatt mindig bonyolultabbak a folyamatok. Erről az abasári kőfejtő győz meg a legjobban. E szint példás kifejlődését és megmaradását még két tényező magyarázza. Először is azért fejlődhetett ki szebben, mert - jelenlegi vulkáni rekonstrukciónk szerint - már eredetileg is hegyközi (interkollin) mélyedés volt. Tehát az eredeti vulkáni formák ezt a szintet is jelentős mértékben előre jelezték, a magasabb kúpok felől a mélyedés felé irányuló hatások - viz és anyag - azután koptatta, pusztította, tovább alacsonyította, formálta. Később viszont a kétoldali magaslat, elsősorban D-ről a Sár-hegy, bizonyos fokig védte a további pusztulástól. Mig ugyanis Ny-ra, a kaldéraszerű szerkezetben a D-re folyó patakok ezt a szintet tovább alacsonyították, itt csak a két oldalán alakulhattak ki patakok. D-ről védett volt. 28