Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - Supplementum 1. - Sár-hegy tanulmányok (1985)
Székely, A.: A Sár-hegy kialakulása és felszíni formái
képződés a leghatékonyabb volt, igy a pusztulás is erősebb, gyorsabb volt, mint a hegységek belsejében a belső, központi kalderákban. Még feltűnőbb a szokatlanul nagy kaldéraroncs méret, ha a Kárpátok fiatalabb (főleg pliocén) vulkáni hegységeinek kaidéra romjaival hasonlítjuk össze. Ezek átmérője általában 5 km körül ingadozik, pedig ezek mind nagy vulkáni hegységek. Természetes, hogy az ezekhez viszonyítva kis Sár-hegynek, még az eróziósán erősen átalakított kalderája sem lehet nagyobb, csak jóval kisebb. Ezek után megszerkesztettük a kaidéra peremét az uralkodó 12-14°-os dőléssel 800 m-rel tovább, minthogy legalább 800 m-t hátrált a fal. Ezen az alapon a tetejéből legalább 200 m hiányzik. A Sár-hegy DK-i fala lépcsőzetesen és fokozatosan vetődik le. Abasár község alatt általában 100 m körüli mélységben érik el az andezitösszletet (pl. az Abasár F 406 fúrásban 68 m-en). Az abasári út D-i oldalán kb. 130 m mélyen (pl. a Szent János kápolnától közvetlenül D-re a tufát 123 m, ettől Ny-DNy-ra a Visonta 231. sz. fúrásban 134 m mélyen stb. ). Ettől az úttól 3 km-rel D-re Gyöngyöshalászinál már csak 812 m mélyen helyezkedik el az andezitösszlet (Gyöngyöshalász l.sz. fúrás), s csak felsőpannon üledékek takarják az andezit alapot. Az alsópannon csupán kb. 7 km-rel KDK-re Karácsondnál jelenik meg 450 m mélység körül. Ez a néhány adat is jól igazolja, az andezithegység lépcsőzetes és fokozatos lesüllyedését dél felé. Ezek szerint a Sár-hegy DK-i része csak az alsópannon végén süllyedt le, minthogy közvetlenül a felsőpannon üledékek települnek rá, korábban tehát felszínen kellett lennie. Talán még érdekesebb következtetéseket vonhatunk le a Sár-hegy Ny-i előterében lemélyített fúrásokból. Gyöngyöstől E-ra három fúrás 70-80 m között a felsőpannon üledékekben állt meg. Csak a város ENy-i peremén, a szeszfőzde mellett a Gyöngyös 75. sz. fúrás érte el a "zöldesszürke" andezitet, 174 m mélyen, vagyis kb. +20 m-en (tszf. magasságban) a felsőpannon üledékek alatt. Ez a Sár-hegy andezit lábától mintegy 1,5 km-re Ny-ra fekszik. Ha a Sár-hegy Ny-i oldalán a kőfejtőkben mért általános dőléseket (8-14°) Ny-ra folytatjuk, ebben a távolságban a vulkánitoknak már mindenképpen jóval 200 m-nél mélyebben (14° esetén - 166 m-en, tszf. alatt) kell lenniük. Tehát a 75. sz. fúrásban elért andezit kb. 200 m-rel magasabban helyezkedik el annál, amit a Sár-hegy Ny-i lejtőjén tapasztalt dőlésszöggel szerkesztve ebben a távolságban kapunk. Okvetlenül számolnunk kell azonban azzal, hogy az egykori hegyláb felé az eredeti tuzhányókúp lejtése, igy a lávapadok dőlése is jelentősen és gyorsan csökkent. Ezért helyzete - magassága és távolsága (északias irányban is a tetőtől hasonló távolságra még sár-hegyi vulkáni anyag is van) - alapján ez lehet a Sár-hegy egykori lábánál felhalmozott anyaga (de valószínűleg ez már E-ról, a Mátrából jött). Vagyis a Sár-hegy Ny-i peremén nem kellett nagyobb vetőknek kialakulniuk, és ezek mentén a hegy Ny-i peremének lesüllyednie a jelenlegi helyzet, formák megmagyarázásához. Csak a pannon sülylyedés során a hegy lábát a beltenger elöntötte és üledékei fokozatosan betemették, a Ny-i lejtőn uralkodó átlagos dőléssel számítva a jelenlegi hegylábtól, az andezitperemtől 1 km távolságában már kb. (a jelenlegi állapotot tekintve, amihez itt a völgyben legalább több 10 méteres, azóta már lepusztult pannon üledéket kell hozzászámítanunk) 150 m vastagságban. Tehát korántsem olyan egyértelmű, hogy a Sár-hegy sasbérc, mint eddig gondolták. Kisebb vetők kétségtelenül vannak a Ny-i oldalon is, a kőfejtőkben kb. 1 m ugrómagasságú vetőket láthatunk, de több 10 vagy kivált 100 m-es nagyságrendű vetőkre nincsen adatunk. Igy Ny-on a besüllyedt árok, ezért a sasbérc nem bizonyitható. A kérdés megnyugtató és pontos tisztázására több olyan fúrásra volna szükség, melyek elérik, sőt harántolják is az andezitet, elsősorban a hegylábhoz közelebb, másrészt E felé is, hogy követni tudjuk az andezitaljzat elhelyezkedését. Mindenekelőtt bizonyítani kellene, hogy a vulkánitalap valóban fokozatosan Ny-ra lejt. Ezután döntő fontosságú volna a vulkáni anyag azonosítása, hogy valóban a sár-hegyivel egyezik. A vulkáni kőzetek а Sár-hegy Ny-i előterében csak ENy-on, a Pipis Ny-i lábánál, a mátrafüredi útról Gyöngyössolymosra vezető út szögletében kerülnek felszínre a Bábakőig. Itt a patak közvetlen Ny-i oldalán kb. fél hektárnyi területen a Bába-kő kemény ellenálló kovával átitatott riolitsziklái - melyek VARGA Gy. (1975, p. 222-223) szerint egyidősek a közeli gyöngyössolymosi Kis-hegy riolitkupolájával, de a kettő között összefüggés nem mutatható ki - ellenálltak a lepusztulásnak. Igy a kovás riolit fokozatosan kőbörccé (llíírtling) preparálódott ki jóval könnyebben pusztuló környezetéből, majd a magasabb hegységi környezetből származó törmelék körül betemette, valósággal beágyazta. Az ellenálló kőzet nagyjából megőrizte az eredeti felszínt - ennek következményeként 26
