Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - Supplementum 1. - Sár-hegy tanulmányok (1985)

Székely, A.: A Sár-hegy kialakulása és felszíni formái

tártságának és áttekinthetőségének, aránylag kicsi (kiterjedésű) és erdötlen voltának köszönhető. Sot a meredekebb lejtőkről már a talaj is lehordódott. A feltárások és a formák elemzése arról is meggyőz, hogy a lávaárak a jelenlegi fó'gerinc irányából folytak. Hol lehetett akkor a kitörési központ? A jelenlegi tető (Sárhegy. Csepje-teto) közelében, attól DK-re. A lávaárak ugyanis mind ebből az irányból folytak, a tetó' DK-i oldalán a rétegek kifelé dó'ltek. Az irány tehát bizonyított. Ez a meredek DK-i oldal erősen pusztult - mégpedig egyenló'tlenül (1. később) - miközben a meredek lejtó' hátrált. A hátrálás mértékét a pannon végétől az ezen az oldalon kialakult példás sziklahegylábfelszín mutatja, amely legszebben Abasár Ny-i végén, a Szent János kápolnánál és attól Ny-ra látható, ahol 500-600 m széles. Tehát a pannon végétől ennyit hátrált a rétegvulkán DK-i fala. D-i folytatása viszont már korábban lesüllyedt, a pannon üledékek befedték. Itt a lesüllyedt részen, vagyis az abasári bekötó'úttól D-re kell eltemetve lennie az egykori kitörési központnak. A központ környéke ugyanis általában bontottabb, lazább, gyorsan pusztuló anyag, s környékén, a kráter vagy kaidéra külső' peremén, a lávaárak adnak ellenállóbb peremet. így a felderített földtani és felszínalaktani adatok, valamint megfigyelések a'apján arra - az eló'ször nagyon merészen hangzó - feltevésre jutottam, hogy a fó'gerinc DK-i lejtó'je, az egykori kaidéra ENy-i falának pusztulása eró's - 800 m-es (a peremen mérve) - hátrálásával alakult ki. Tehát a kaidéra roncsának eró'sen kitágított - hátrált és átformált - maradványa lehet. E feltevésre az elsó' indítékot a fó'gerinc DK-i peremének részletes végigjárása során az a megfigyelésem adta, hogy a vulkanitpadok kb. 1/6 körívben kifelé lejtenek (földtani érv). Csak ezután eró'sítette meg föltevésemet a fó'gerinc formáják, hatodköríves alakjának elemzése (felszínalaktani érv). Hangsúlyozom, hogy ez utóbbi magában érv sem lehet, minthogy a meredek oldalon ilyen köríves formákat, páholysorokat az erózió egymaga is kialakíthat, eló'rejelzés nélkül. Egyúttal viszont azt is kiemelem, hogy a körív végű páholyok sorozata - amely a Ny-i oldalon még szebben kialakult - itt maga is hatodkörívben helyezkedik el, a Ny-i oldalon viszont alig hajló vonal mentén. Minthogy a földtani és felszínalaktani adatok egyaránt támogatták föltevésemet, újabb - még merészebb - kísérletet kezdtünk. Ehhez az indítékot az adta, hogy az ELTE Természetföldrajzi Tanszékén irányításommal éppen elkészült egy kiváló egyetemi doktori értekezés, amely távérzékeléssel - űrfelvételek elemzésével és értékelésével - vizsgálta a különböző' tűzhányó-formákat eredményesen (NEMERKENYI A. 1984). Ehhez új módszereket dolgozott ki, többek között egzakt mérőszámokat, pl. a különböző' kaidéra típusokra. A Sár-hegy fó'gerincének belsó' oldalát, a kaldéraroncs peremének kb. egyhatod ívét (60°) kiegészítettük kör alakra. így kb. 7 km átméró'jü kaidéra adódik. Természetesen ez már a pusztulás során eró'sen kitágított, megnagyobbított kaidéra mérete. Hangsúlyozom, hogy ezt az eljárást csupán új, érdekes kisérleti módszernek tekintjük, amely legfeljebb egészen hozzávetó'legesen, nagyságrendileg tájékoztat az eróziós kaidéra, s ezen keresztül valamelyest az eredeti kaidéra méreteiről. Feltételezett adatokra épül, olyan egyenlet eredményének tekinthetjük, amelynek csak feltételezett tagjai vannak. Már a kiindulás is bizonytalan, hogy mennyivel tágult a kaidéra, s milyen lehetett az eredeti formája. Maga a kör alak is csak feltételezett. Tehát az eredményt korántsem kezeljük adatként, hanem csak egészen durva kisegítő' tájékoztatásként, amely feltevéseinket esetleg megeró'sítheti vagy gyöngítheti. Jelen esetben kísérletünk azzal az eredménnyel járt, hogy módszerünkkel a Sárhegy nagyságához, méreteihez viszonyítva irreálisan nagy kaidéra adódott, még erózióval jelentó'sen kitágított kalderaként is. Gondoljunk csak arra, hogy a Mátra hatalmas központi kaldéraroncsának átméró'je. nem egészen a kétszerese ennek, pedig ez is az egész kárpáti vulkáni koszorúnak az - erós szerkezeti beszakadásokkal és erózióval legjobban kitágított, átalakított kalderájának látszik, amelynek A Mátra központi kalderájának átmérője a legnagyobb, kb. 3 km-rel nagyobb, mint a Kárpátok legmagasabb, 2000 m fölé emelkedő hatalmas vulkánjának, a Kelemen-havasoknak, amely jelenleg több mint kétszer akkora - kiterjedésű és magasságú - mint a Mátra. Mindez azt támasztja alá, hogy a Sár-hegy kalderája még eró'sebben pusztult, a roncsolás mértéke sokkal nagyobb, csak egészen kis roncs részlete maradhatott fenn teljesen átalakítva. Ennek egyik fó' oka, hogy hegységperemi helyzetben, teljesen nyitott, tulajdonképpen a hegységnek (Mátra) és a hegynek a süllyedő', Alföld felé nézó D-i lejtó'jén, ahol a hegylábfelszín25