Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 20. (1995)

Szakáll, S.–Dódony, I.–Kovács, Á.: Volfrámásványok a nagybörzsönyi ércesedésből

kedésével sötétbarna, barna. Az Altáróból előkerült mintákban a kristályok széle csipkézett, valószínűleg korrodálódtak (1. ábra). A kristályok likacsosak, az apró üregekben más ásványt nem lehetett kimutatni. Nem ritka, hogy a ferberit (és hübnerit)-aggregátumok peremén pár mm-es, vas-oxidból álló mállási zóna alakult ki. Bennük néhány mm-es méretben pirit és galenit, a környezetükben nagyobb mennyiségben arzenopirit figyelhető meg. 1. ábra. Ferberit (fehér) arzenopirittel (szürke) kvarcban. Nagybörzsöny, Altáró. Visszaszórt elektronkép. Fig 1. Ferberite (white) with arsenopyrite (grey) in quartz. Nagybörzsöny, Altáró. Back-scattered electron image. A paragenezis szempontjából figyelemre méltó, hogy a ferberitbe 10-20 (irn-es átmérőjű, téglalap (vagy rombusz) metszetű kristályok ágyazódnak, melyekből az EDX-vizsgálat csak ittriumot és foszfort mutatott ki. Az összetétel és a morfológia alapján ezek a kristályok xenotimnak határozhatók. A ferberit (hübnerit) és az arzenopirit együttes megjelenéséből (1. ábra) - tekintve, hogy az idiomorf arzenopirit kristályok ferberittel érintkező része nem fejlődött ki akadálytalanul - az látható, hogy a ferberit a korábbi kiválás. Tehát pirit—»ferberit (hübnerit)—»arzenopirit—»kvarc kiválási sorrendet lehet megállapítani. Ettől a paragenezistől a Felső-Rózsa-táró és a Rózsa-hegy csúcsán lévő anyag némiképp különbözik. Figyelembe véve azt, hogy ezeken a szinteken az érces képződmények közelebb voltak a felszínhez az oxidációs jelenségek is markánsan jelentkeznek. A mikroszkópos és röntgen-pordiffraktométeres vizsgálatok szerint az arzenopirit döntő hányada szkorodittá, ja6