Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)
Réthy Zsigmond: Gerendás és határának természeti viszonyai
Légykapó-félék (Muscicapidae): szürke légykapó (Muscicapa striata) a falu gyümölcsöseiben rendszeresen fészkelő. Billegetőfélék (Motacilliadae): barázdabillegető (Motacilla alba) a határ megfogyatkozott számú, de állandó fészkelője, enyhe teleken kóborló példányok is megfigyelhetők; sárga billegető (Motacilla flava) kisszámú, rendszeres fészkelője a határnak; kucsmás billegető (M. flava feldeggi) 1980 tavasza óta fészkel Szabadkígyós és Békéscsaba határában, fészkel Kardoskúton, megfigyelve fészkelési időben Gerendáson csatorna menti kis réten. Csonttollú-félék (Bombycillidae): csonttollú (Bomby cilla garrulus) északról jövő, téli inváziós madár, kisebb-nagyobb csapatai megfigyelhetők - főként hideg teleken - a faluban, bogyótermő fákon. Gébicsfélék (Laniidae): kis őrgébics (Lanius minor) régebbi fészkelése biztos, 1990-ben májusban megfigyelve a csabai út akácsorán; tövisszúró gébics (L. collurio) kisszámú fészkelője a határ bokrosainak. Seregélyfélék (Sturnidae): seregély (Sturnus vulgaris) a település kertjeinek és az elhagyatott tanyasi gyümölcsöseknek, belterületeknek egyaránt állandó fészkelője. A fészkelési lehetőséget természetesen meghatározzák az elfoglalható odúk és az épületek nyugodt, fészkelésre alkalmas rései. Ha lehet, laza kolóniában költenek. Vonulási időben nagyobb csapatokban láthatók. Verébfélék (Passeridae): házi veréb (Passer domestic us) az emberi települések környékének leggyakoribb fészkelői; mezei veréb (P. montanus) az előzőnél kisebb létszámban, de rendszeres költő és előforduló, főként a tanyás települések körül. Pintyfélék (Fringillidae): zöldike (Carduelis chloris) rendszeres fészkelő a faluban, kertekben, fasorokban, temetőben, de tanyai gyümölcsösökben is; tengelic (C. carduelis) szintén rendszeres fészkelője a község fasorainak, a zöldikéhez hasonlóan télen kisebb-nagyobb csapatokban láthatjuk őket a határban kóborolni; kenderike (C. cannabina) fészkelése valószínű, télen csapatokban láthatjuk a határban; téli kenderike (C. flavirostris) téli vendégként csapatokban láthatjuk a vidéken; süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) téli kóborláskor látható juhar- és bogyóstermésű fákon, az utóbbi években kevesebb és ritkán előfordulású a környéken; erdei pinty (Fringilla coelebs) rendszeres fészkelő a belterület idős fáin, télen kóborlókkal is találkozhatunk; sordély (Emberiza calandra) kisszámú, de rendszeres fészkelője a határnak; hósármány (Plectrophenax nivalis) téli vonuláskor kisebb-nagyobb csapatokban elsősorban a kardoskúti szikeseken, de Kígyóson is előfordul, gerendási megfigyelése is lehetséges főleg hideg teleken. Az emlősök (Mammalia) sokkal kisebb fajszámban képviselik csoportjukat. Ugyanakkor idetartoznak a száraz esztendőkben felszaporodó, a mezőgazdaságban és a háztartásokban egyaránt kárt okozó rágcsálók, de idetartoznak a vadászati szempontból - és népgazdasági szempontból is - igen értékes vadászható fajok, mint a nyúl és az őz. Az emlősfaunát a következő fajok képviselik: mezei cickány (Crocidura leucodon) a mezőgazdasági területeken; kultúrterületeken, kertekben a kelet-európai sün (Erinaceus europaeus roumanicus); denevérek közül a törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus) és a szürke hosszúfülű denevér (Plecotus auritus) él a településen. A legnagyobb termetű a határban a róka (Vulpes vulpes); de a leggyakoribb kistermetű ragadozó a menyét (Mustela nivalis), amelyik tanyába ha beköltözik, onnan évekre eltűnik az egér. A görény (M. putorius) szintén gyakori lakója az emberi települések környékének. A mezei nyúl (Lepus europaeus) a mezőgazdasági területeken ma is gyakori, de létszáma nem hasonlítható a régi állapotokhoz. Vadászható faj. A hörcsög (Cricetus cricetus) ma már 222
