Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)

Réthy Zsigmond: Gerendás és határának természeti viszonyai

sok kárt tesz a tengernyi egér, mely a száraz idővel csak szaporodik. Itt körülöttem e téren nincs baj, s remélem, nem lesz ezután se, ha akart már lett volna. A héten egy vadas erdőben vadásztunk 50-en hajtókkal, 500 nyúlnál több esett, 21 őz és 28 fácán; a fácánokat még egy előbbi alkalommal lőttük el, a többi bevan fogva tenyésztésre. "(21) Kiemelek még egy túzokra vonatkozó részletet(2S), mely tulajdonképpen Munkácsy Mihály szerencsésen végződött fegyverbalesete. „ 1862-63-ban ugyanezzel a puskával egyszer megjárta Miska - majdnem megölte őt - akkor persze meg volt töltve, mégpedig öreg söréttel, mert túzokot szeretett volna lőni. A fegyver vállára akasztva és annak tartószíját fogva éppen indulóban volt, mikor az előbb említett unokahúga a szobába lépett. Miska gavalléros pozícióba vágta magát, a köszönés alatt bal kezét a szíjon lerántva a felhúzott puska kakasát érintette meg és a könnyen járó, kilőtt fegyver elsült, az egész töltés Miska fejétől pár hüvelyknyire ment föl és a plafonba fúródott. Aztán le is mondott a túzok vadászatról." Ez az idézet legalább két fontos ismerettel, tanulsággal szolgál. Egyszer, hogy a gerendási pusztán vadászták a túzokot, vadászhatták, mert nyilván fészkelt, volt. (Még később is.) A másik, hogy mennyi szabálytalanság történt a fegyver használatával... - ezt különösen a vadászok tudják kiértékelni. A gerincesek katalógusában a halakról (Pisces) nem tudok érdemben szólni, mert nincsenek adataim. Ugyanakkor biztos, hogy a környék nagy csatornáiban és a Csicsely-tóban apróbb halak előfordulnak. A kétéltűek (Amphibia) közül a következőkkel találkozhatunk a vizes, nyirkos laposokban, tócsákban, csatornákban és tóban; vöröshasú unka (Bombina bombina), barna varangy (Bufo bufo), zöld varangy (Bufo viridis), leveli béka (Нуla arborea) a lombozatban, és a nagyobb testű tavi béka (Rana ridibunda) melyet könnyen tévesztenek össze a kecskebékával. A hüllők (Reptilia) igazán kevés fajjal - és egyedszámmal - képviselik magukat alkalmas élőhely híján. Leggyakoribb a fürge gyík (Lacerta agilis) és a zöld gyík (L. viridis). Egy kígyófaj, a vízisíkló (Natrix natrix) is él a területen. Nyilvánvaló, hogy a most elmúlt száraz évtizedtől eltérő, vizes időjárás periódusban sokkal több kétéltű, hüllő, - és más madárfajok jelenlétével számolhatunk. A madarak (Aves) az előzőektől eltérően, már sokkal látványosabban képviselik magukat. Ebben a kis katalógusban a madárfajokból lehet legtöbbet ismertetni.f29) Gémfélék (Ardeidae): szürke gém (Ardea cinerea) kóborló egyedeivel a csatornák mentén és a tarlókon találkozhatunk; pocgém (Ixobrychus minutas) kisebb gödrök, nádfoltok fészkelője. Gólyafélék (Ciconiidae): fehér gólya (Ciconia ciconia) egykori gyakori (!) fészkelő, különösen a vizes periódusokban, mostanra szinte eltűnt. Récefélék (Anatidae): nagy lilik (Anser albifrons) október és március környéki vonuláskor százezer példányszámban időznek a kardoskúti pusztán, de különösen ősszel, tömegesen vonulnak táplálkozóhelyeikre a gerendási és a kígyósi határban is; kis lilik (A. erythropus) az előzőnél jóval kisebb mennyiségben őszi-tavaszi vonuláskor látható; tőkés réce (Anas platyrhynchos) fészkelő, de vonulás idején nagyobb csapatok is megfigyelhetők a „kardoskúti pihenőkből". Vágómadár-félék (Accipitridae): héja (Accipiter gentilis marginatus) kóborló példányával találkozhatunk; karvaly (A. nisus) elsősorban télen láthatjuk kóborló példányait a határban; pusztai ölyv (Buteo rufinus) kóborlásán megfigyelve a kígyósi és a kardoskúti pusztákon június és november közt, így itteni alkalmi megfigyelése is előfordulhat; egerészölyv (Buteo buteo) leggyakoribb nagytestű ragadozómadarunk a határban, télen északabbról érkező példányokkal is szaporodik állományuk; gatyás ölyv (B. lagopus) rendszeres téli vendég; pusztai 219