Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)

Réthy Zsigmond: Gerendás és határának természeti viszonyai

Istácfélék (Plumbaginaceae): sziki sóvirág (Statice gmelini). Csalánfélék (Urticaceae): nagy csalán (Urtica xddioca), apró csalán (U. mens). Fűzfélék (Salicaceae): fehér nyár (Populus alba), fekete nyár (P. nigra). Virágkákafélék (Butomaceae): virágkáka (Butomus umbellatus). Liliomfélék (Liliaceae): spárga nyúlárnyék (asparagus officinalis) vetővirág (Sternbergia colchiciflora). Szittyófélék (Juncaceae): fülemüle szittyó (Juncus articulatus). Palkafélék (Cyperaceaye): tavi káka (Schoenoplectus lacustris), sziki káka (S. tabernaemontani), zsóka (Bolboschoenus maritimus), sás (Carex sp.). Pázsitfüvek (Gramineae): sziki csenkesz (Festuca pseudovina), sziki mézpázsit (Puccinellia distans), csomós ebír (Dactylis glomerata), tarackbúza (Agropyron repens), egér árpa (Hordeum murinum), nád (Phragmites communis), csillagpázsit (Cyonodon dactylon), közönséges kakaslábfű (Echinochloa crusgalli), ragadós muhar (Setaria verticillata), tarackos tippan (Agrostis alba). Békalencsefélék (Lemnaceae): apró békalencse (Lemna minor). Gyékényfélék (Typhaceae): keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia), széleslevelű gyékény (T. latifolia). Az itt felsorolt fajok jelzésértékűek, a leggyakrabban előforduló, nagyobbrészt a gyomnövényzetet alkotó fajokat mutatja be. Ugyanakkor a felsorolásom tartalmaz néhány olyan fajt is - pl.: vetővirág, erdélyi hérics stb. -, melyek rejtett, közelebbi előfordulása (topográfiailag is, időben is) még lehetséges. Gerendás állatvilága Kifejezetten Gerendás határából nem tudunk régebbi, szervezett állattani kutatásokról. A közvetlen környék állattani szempontból legjobban feltárt területei a Kardoskúti Fehér-tó Természetvédelmi Terület és környéke, valamint a Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet és Békéscsaba határa. Magam a dolgozat kapcsán az elmúlt két évben (1987-88) minden évszakban végeztem állattani megfigyeléseket terepbejárásaim alkalmával. Az eredményekből és a környező vidék ismereteiből a legjelentősebb gerinces (Vertebrata) fajok közlésére van itt lehetőség. Mint ahogy erre már korábban utaltam; az elmúlt századok tájszerkezete, a hatalmas puszták egy faj- és egyedszámban más, valószínűleg gazdagabb élővilágnak biztosítottak életteret, mint a mai intenzív nagyüzemi gazdálkodás. A XIX. század második felében Munkácsy Mihály sokszor tartózkodott a gerendási pusztán, nagybátyja Reök István tanyáján, Majd később rendszeresen leveleztek egymással. E levelekből tudjuk, hogy több kisebb erdőfolt volt a határban - ezideig nem sikerült beazonosítani rendszeresen agarásztak, és túzokra, is vadásztak. Sőt egy levélrészlet annak a bizonyítéka, hogy a fácánt már mesterségesen tenyésztették. 1873. november 30.- Reök levele Munkácsyhoz:,,...Három nap vadásztam az őszön, egyszer agarásztunk sokan, egyszer fácánra tartottunk hajtóvadászatot s elejtettünk 50 kakast, nyúlra nem lőttünk, egyszer körvadászat volt nyúlra, esett 75 darab. De most abba hagyom, Csabára kell mennem."(26) 1873. december 22. Reök leveléből Munkácsyhoz: „.. .Itt nem akar igazi tél lenni, fagy, enged, egy kis hó esett, de az nap elolvadt. Sok felé 218