Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)

Réthy Zsigmond: Gerendás és határának természeti viszonyai

15 példány hasonló korú gesztenyefa és 10 pld. hársfa alkot szép kis dupla fasort a kereszt előtt. A mellékutcákban sok a gyümölcsfa, főként szilva- és meggyfák. Ez már a '60-as, '70-es évek telepítései. Április közepe, s hófehér virágözönben a meggyfás utcák... Tavasz, a templomkert környékén fekete rigók fütyülnek. Gerendás növényvilága Borbás Vince a XIX. század egyik legjelentősebb magyar botanikusa több ízben is tanulmányozta Békés megye növényvilágát, s munkája eredményét 1881-ben könyvben is megjelentette. Gerendáson 1864 és 1865 szeptemberében, Orosházán és környékén pedig 1881 júniusában tartózkodott. A vidékről száznál több zárvatermő növényfajt jegyzett fel.(20) 1907-ben Thaisz Gerendásról és Csorvás környékéről jelzi -a már akkor is ritka! - vetővirág (Sternbergia colchiciflora) előfordulását, mely az ősgyepek jellegzetes növénye volt. Kiss István botanikus 1965-ben még azt írja, hogy „Csorvás határában 1-2 példányban még ma is megtalálható,"(21) Az 1980-as évtizedben sajnos már nem sikerült esetleges előfordulását bizonyítanunk. Kiss 1930-tól tanulmányozza a környék növényvilágát - Orosháza, Kardoskút, Pusztaföldvár, Csorvás stb. -, elsősorban a szikesek mikrovegetációját, melyről számos dolgozatot készített. A környék szikes vizeiből 31 olyan növényi mikroorganizmust írt le, amelyek a szaktudományra nézve újaknak mutatkoztak.(22) Nevéhez fűződik a pusztaföldvári ősgyep és a Csorvás, Gerendás határában többfelé is előfordult volgamenti hérics (Adonis volgensis) - az utóbbi évtizedben erdélyi héricsként (A. transsylvanica) publikált ritka növény tudományos kutatása és részletes ismertetése. Gerendás növényvilágát a környező területekkel való összefüggés értelmében kell bemutatnunk, hiszen a pusztaföldvári jégkorszak utáni (kb. 10 ezer éve kialakult) növényzet e területre is jellemző volt. „Nagytatársánc ősgyepje országos, vagy talán európai jelentőségű geobotanikai kincsünk"(23) 1971 tavaszán lett természetvédelmi területté nyilvánítva. Az országos védettségű gyep védőövezetével együtt mindössze 1 kat.hold 114Ű-Ö1 (0,56 hektár) területű. A második évezred végére mindössze ennyi maradt meg az egykori „végtelenbe nyúló" pusztákból... Erről a területről Kiss professzor 60 év alatt több mint 50 növényfajt számlált és gyűjtött össze, de az alábbi 8 faj a jellemzője az ősi, háborítatlan gyepeknek: Sarlós gamandor (Teucryum chamaedrys), Macskahere (Phlomis tuberosa), Kónya zsálya (Salvia nutans), Csuklyás ibolya (Viola ambigua), Csattogó szamóca (Fragaria viridis), Ebfojtó müge (Asperula cynanchyca), Jakabnapi aggófű (Senecio jacobaea), Közönséges borkóró (Thalictrum minus). A közvetlen környék másik nemzetközileg is nevezetes növénye az erdélyi hérics. 1935 tavaszán fedezte fel véletlenül a vonatablakból meglátva Csorvás határában Herkner MAV-főmérnök. A Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának akkori igazgatója, a híres Jávorka Sándor a helyszínen is tanulmányozta, majd Zólyomi és lengyel botanikusok, majd Kiss István. Győrffy prof. 1939-ben megjelent közleményében három év vizsgálati eredményeire hivatkozva bizonyítja, hogy nem behurcolt, hanem őshonos növényfajról van szó. Kiss 1936 és 1942 közötti években végzett terepbejárásainak eredményeiről Csorvás határából „12 szakasz"-ban előforduló Adonis lelőhelyet ismertet 1960-ban.(24). Majd így folytatja: „...külön megemlítem, hogy 1942 április 10-én Csorvás község keleti határában is megta215