Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)

Réthy Zsigmond: Gerendás és határának természeti viszonyai

láltuk az Adonis v. nyomát. A vasúti töltés északi oldalának aljában, attól az úttól keletre kb. 700 méterre, amely a vasúton át Gerendás községbe vezet, összesen öt Adonis-bökiot ismertünk fel. Három közülük a virágzás kezdetén volt. E lelőhelyről ÉK-re kb. egy kilométerre, az ún. Vigh tanya felé vezető dűlőút közepe táján még összesen 4 Adonis-tő volt található. Ezek közül csak egy volt virágzó, a másik három fejlődésben erősen elmaradottnak mutatkozott. A közelben levő három friss ásónyom azt mutatta, hogy a „tályog-gyökér gyűjtői már itt is megfordultak. Ez alkalommal átkutattuk a Békéscsaba felé vezető műút mellékét, de Adonis nem fordult elő. Úgy látszik tehát, hogy az Adonis v. valamikor Békéscsaba felé is elterjedt lehetett. A környékbeli jó „fekete", illetve gesztenyebarna, ún. csernozjom-jellegű földeket azonban mindinkább feltörték, aminek következtében ez a növényritkaság a csorvási-határ e szakaszáról fokozatosan eltűnt." A puszták feltörésével a természetes növényzet eltűnt, maradványai visszaszorultak az utak szegélyeire. A hagyományos mezőgazdálkodás idején - miután learatták a gabonát - még hosszú ideig a tarló és annak gyomnövényzete volt a táj jellegzetessége. Időben ez, kb. az 1960-as évek végéig volt jellemző, mindaddig míg ki nem alakult a nagyüzemi termelés, illetve rá nem tértek a gazdaságok arra a nagyon rossz szokásukra, hogy aratás végeztével felgyújtják a tarlót. A gabonatarlók leggyakoribb növénye a tarlóvirág volt, a mézelő tisztesfű (Stachys annua), majd az infű (Ajuga chamaepitys), a tikszem (Anagallis arvensis), a szeplőlapu (Cerinthe minor), a spárga (Asparagus officinalis), a szulák (Convolvulus arvensis), a mizsót (Lappula myosotis), sokszor még a sármány virág (Sideritis montana). Nyár végére a „tisztesfű virágának fehéres színét a bojtorjános mizsót kék virágszíne váltotta fel. S ha a tarló eddig sem került szántás alá, őszre barnás vagy szürkés színbe öltözött, s a kék virágok beérlelték a tüskékkel kapaszkodó terméstömeget: a kódustetűt.(25) Mindaddig míg nem terjed el a „totális" vegyszeres gyomirtás, a meleg mikroklímájú kukoricatáblákban a leggyakoribb gyom a varjúmák (Hibiscus trionum) volt. Az alábbiakban Gerendáson és környékén előforduló növények felsorolása következik. A növényfajokat gyakoriságuktól függetlenül, egy-egy családra jellemzőbbeket ismertetem. Boglárkafélék (Ranunculaceae): mezei szarkaláb (Consolida regalis), keleti szarkaláb (C. orientális), vetési bogláka (Ranunculus arvensis), erdélyi hérics (Adonis transsylvanica). Farkasalmafélék (Aristolochiaceae): közönséges farkasalma (Aristolechia clematitis). Rózsafélék (Rosaceae): hamvas szeder (Rubus caesius), csattogó szamóca (Fragaria viridis), liba pimpó (Potentilla anserina), gyepű rózsa (Rosa canina). Pillangósvirágúak (Papilionaceae): takarmány lucerna (Medicago sativa), orvosi somkóró (Melilotus officinalis), szarvaskerep (Lotus corniculatus), fehér akác (Robinia pseudo-acacia), keserű édesgyökér (Glycirrhiza echinata), kaszanyűg bükköny (Vicia cracca), mogyorós lednek (Lathyrus tuberosos). Bálványfafélék (Simaroubaceae): ecetfa vagy bálványfa (Ailanthus glandulosa). Ernyősvirágzatúak (Umbelliferae): mezei iringó vagy ördögszekér (Eryngium campestre), bürök (Conium maculatum), hasznos földitömjén (Pimpinella saxifraga), pasztinák (Pastinaca sativa), közönséges murok (Daucus carota), ebfojtó müge (Asperula cynanchina), ragadós galaj (Galium aparine), tejoltó galaj (G. verum). Bodzafélék (Caprifoliaceae): földi bodza (Sambucus ebulus), fekete bodza (S. nigra). Macskagyökérfélék (Valerianaceae): saláta galambbegy (Valerianella locusta). 216