Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)

Réthy Zsigmond: Gerendás és határának természeti viszonyai

Az, hogy talajszinttől a lombkoronaszintig minden lehetséges élettér jóval nagyobb területen volt képviselve; biztosította az élőlények fajgazdagságát és magasabb egyedszámát. Mai mezőgazdasági kultúrtáj A mai határ jelentős része, mintegy 3000 hektár szántó. Nagyüzemi tsz gazdálkodást folytat a Munkácsy Mihály Termelőszövetkezet. Elsősorban búzát és kukoricát termelnek. 1990. április. Járom a határt; a főbb dűlőutak mentén még megvannak az akácfasorok, sok helyen még az elöregedett útmenti orgonasor is, de a tanyák nagyon elfogytak. A Külső-Monori tanyák felé haladva néhány öreg fehér nyárfa kíséri az utat, 2,5-3 méter törzskerületűek. Szép lankás vidék, varjak pásztázzák az alig arasznyi gabonavetést. Két jelentős csatorna halad végig a határon: a Hajdú-ér-Görbedi-, és a Dögös-Kákafokicsatorna. Vízbiztosításuk különösen az aszályos években igen jelentős a vadak számára is. Van ugyan még kisebb-nagyobb foltban vizes, lapos, nádasos terület is, így Csorvás-alsó irányában, a Csicsely-tó és a szeszfőzde környékén, vagy a csabai-orosházi út mentén is. Ötvenhat tanyát számoltam össze a mostani határban; emellett van még a tsz sertéstelepe, gépparkja, szarvasmarhatelepe, a Serköv állattartó telepe, vágóhíd, dögkút, szeméttelep, és gázcseretelep. A külterületi épületek és környékük gondozottsága, növényzetük sajnos meg sem közelíti a szinte mintaszerű községet... A határ lényegét tekintve azonban, jellegzetes mai mezőgazdasági, gondozott kultúrtáj; előnyeivel és hátrányaival együtt. A község mint táj Az újonnan „telepített" Gerendás község 1924 óta létezik. Tulajdonképpen egy adott kistáj útkereszteződéseinek évszázadok óta lakott, a XIX. század egyre fejlettebb egyik majoros gazdálkodásának központjában alakult ki természetszerűleg. Már az ősi településeket is a legjobb természeti adottságú tájrészletekkel rendelkező határban választották ki. Józan paraszti ésszel. Az, hogy a mai Gerendás D-i részén egykor templomos Árpád-kori falu volt és honfoglaláskori temető; mindez e gondolatsort erősíti itt és most. Minden település alakulását - évezredeken keresztül - a „per-pillanatnyi" természeti állapotok és viszonyok határozták meg elsősorban, így volt és van ez Gerendás esetében is. (A mostani, főként a XX. század második felében - látszólag ettől eltérő - településviszonyokat nemcsak a természeti, hanem a betonba ágyazott „kemény technikai és technológia" határozza meg inkább. De ez külön dolgozat témája lenne...) Tehát újra létrejött Gerendás település; a XX. század elején. Az itt élő őstermelők feladatává vált - tudatosan vagy „tudattalanul" vállalva azt -, hogy gazdálkodásukat - egy újabb évezred végén - a hagyományosból korszerűvé alakítsák át. Ez a történet folyik most ... A község mint táj; a település nagyrésze gondozott és zöld növényzettel jól beültetett. A természetvédelmi értékű főutcái hársfasor - melyet a gerendási Méhész Egyesület telepített Miklya Mihály elnök és evangélikus tanító irányításával az 1920-as évek végén - a település központi zöld értéke. Az egyéb idős fák 60-70 éves korából arra lehet következtetni, hogy a falu központi eredeti - részében szintén hasonló időben ültették más utcákba is a hársfákat, mezei juharokat, magaskőriseket, vadgesztenyéket, lue- és feketefenyőket, nyár- és akácfákat ( Mindez azt jelenti, hogy az akkori gondolkodó és cselekvő emberek hosszútávra láttak; hiszen - jogosan - arra gondolhattak, hogy hosszútávon nemcsak széppé teszik majdani községüket, de közben kiváló minőségű vegyes mézet is termelhetnek... Még az unokák is... ) A temető öreg részén 214