Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 19. (1994)

Réthy Zsigmond: Gerendás és határának természeti viszonyai

adatsor így is érzékelteti, hogy a gerendási pusztán (is) milyen agyarányú, nyilvánvalóan külterjes állattenyésztés folyt - mindaddig míg föl nem szántották a gyepet. A nagy állatlétszám is egyik bizonyítéka a Csaba határában elterülő egykori hatalmas pusztának. Szántó írja (11), hogy „a legnagyobb gondot a tágas pusztákon, melyek Gerendáson és a felső nyomáson elterülnek, a marhatenyésztésre fordították. Csaknem minden lakosnak volt legkevesebb 20 darab juha. ... Az állattenyésztés méreteire jellemző, hogy az 1777. évi dicalis összeírás szerint 13518 tehén és ló, 5403 sertés, juh és kecske, az 1780. évi összeírás szerint 13 322 tehén és ló és 7146 sertés, juh és kecske járt ki a legelőre." Haán szerint (12) „Csaba csupa gyeppel volt körülvéve, s amerre a szem látott, egyebet mezőségnél nem láthatott." De a legelőelkülönítés megtörténte után a „roppant gyepet" egészen a városig felszántották." (13) 1845 után tehát egyre jobban terjeszkedett a szántó az ősgyep rovására. Főterményük a búza, tengeri, árpa és zab. Reök István írta 1865. júliusában Munkácsy Mihálynak gerendási tanyájáról, hogy: ,A héten kezdtük a búza takarítását, a búza közép termést ígér, a kukorica nem néz ki rosszul, annál rosszabb a dohány, mely nagy fontosságú cikk." (14) 1936-ból olvashatjuk (15), hogy „főtermény a búza és tengeri. Kevés árpát, zabot, csalamádét, lucernát, dinnyét, hüvelyest, kendert, mákot és lent termelnek még. Az állattenyésztés a rét és legelő elégtelensége miatt nagy nehézségekbe ütközik." Száz esztendő alatt mennyire megváltozott a táj! »Állatállománya 1931-ben: 485 szarvasmarha, 667 ló és 1525 sertés." (16) Majorsági és tanyás gazdálkodás alakult ki a gerendási pusztán. Az egykori végtelen legelők helyét a búza és a kukorica tengere foglalta el. A tanyavilág A gerendási tanyavilág a XIX. szd. második felétől századunk közepéig élte virágkorát. Akár az egykori folyómedrekről, a halmokról, de különösen az átalakult pusztáról és annak tanyavilágáról teszünk említést, akkor mindig mint élőhelyekre gondolunk elsősorban. A növény- és állatvilág folytonosan átalakulóban levő élőhelyeire... Amíg öreg gyep borította a határ nagyobbik részét, néhány majoron kívül inkább csak szárnyékok, karámok és itatókutak „díszítették" a határt, na meg a temérdek lábasjószág. Az egyre terjeszkedő majoros majd tanyás gazdálkodás teljesen megváltoztatta a határ arculatát. A zsúppal, majd cseréppel fedett tanyához gazdasági udvar tartozik, ólakkal, istállókkal, szérűskerttel, gémeskúttal, díszkerttel, legtöbb helyen a kisebb-nagyobb gyümölcsös mellett kiserdő is volt, hacsak néhány házhelynyi is. A tanyavilágot dűlőutak hálózták be, a keskenyebb-szélesebb utakat pedig fasorok kísérték, de legtöbb helyen még orgonások vagy kökényesek is. Ezek nyomai még ma is láthatók a határ egyes részein. Az idősebbek öreg hagyásfákra emlékeznek még, diófára, körtefára és fehérnyárakra. Az utóbbiakból még most is látható néhány példány Csorvás irányában, de az egyik közismert „gerendási topolyafa" mely valószínű, hogy a legidősebb volt-, a '80-as évek végén egy vihar után kidőlt. Az 1833-as kataszteri felvételen Csaba határrészein Nagygerendáson 21, Gerendási telken 223, a Gerendási legelőn pedig 58 tanya volt, összesen 302. (17) Huley 1982-ben készült munkájában (18) 390 tanyát azonosított be a határban! Ezek egy része már lakatlan volt, vagy el is bontották ezidőre. A tanyákkal teletűzdelt határ számtalan kisemlősnek és madárnak is élőhelyet biztosított. A változatos búvó- és fészkelőhelyek, a sokféle lágyszárú növény, cserje és fa nemcsak az itt fészkelőknek, az állandóan itt tartózkodó madaraknak, de az őszi-tavaszi vonulásban résztvevőknek is nagy biztonságot adott. Volt egy nagyobb kiterjedésű kert is, az un. Déneskert, hatvan holdas gyümölcsös a Csabai-Orosházi út és a Molnár-Csiszár dűlő között. (19) 213