Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 18. (1994)

Réthy Zs.: Füzesgyarmat térségének madártani vizsgálata

voltak, s' vannak ezen Ns. Vrgye' réttjeiben és Vadak az Erdőkben? R Régente fátzán, és Császár Madarak is láttattnak, de minek utánna, a' Helységek Lakosokkal és marhákkal meg Szaporodtak volna, ugy meg fogyatkoznak, hogy azokból egyet sem láthatni. K. Hát minémü egyéb szárnyas állatok, vagy madarak közönségessebbek ezen, Ns. Vrgyében? R A' megehető Égi Vad madarak között, a' Túzok, Vadlúd, Vad rétze, Daru, Snepf, Fajdtyuk, Fogoly, Szártsa, Vad galamb, Seregély, 's több afféle. K. Hát a' meg nem ehetők, miképen neveztetnek? R Sas, Gödény, Hattyú, Kótsag, Bagoly, Gém, Gólya, Halló, Varjú, Szarka, Kakuk, Büdösbanka, Rigó, Szojkó, Fülemile, Stiglicz, Patsirta, Sármány, az elpusztíthatatlan Számtalan sok kárt tevő Veréb, Fürj, Fetske, és több apró számtalan Madárkák." о 1811-ben írták a következő levelet a közeli Szeghalmon A' Járásbeli tisztségtől az érdemes Elöljáróknak! Szeghalmon A' Katonaság részére szükségelt fekete tollak gyűjtése tárgyában az elmúlt február hó 3,

1 aro 136 szám alatt kiadott meghagyásnak immár haladéktalanul eleget tenni ezennel figyelmeztettnek. Szeghalom Martius 1.1811. esküdt" (aláírása). 1827-ben BERTALAN SZILÁGYI János biharnagybajomi ref.pap a következőket írja - többek közt - a Sárrétről, gyakorlatilag a bajomi és gyarmati határról: „De minden vízimadarak között, melyek a Sárrét mellyéken szeretnek tanyázni és költeni, megjegyzésre méltóbbak a gémek. A fészkelés idején legelsők a kalános gémek. Másodrendben a kék. fejér gémek kis és nagyobb kócsagok. A nagy kócsagból 1826-ban négy darabot lőttek." 1839-ben írta GACSÁRI István kitűnő munkájában; „...a vizi madaraknak pedig minden nemei, mint például gémek és azoknak minden fajai: oláhpap (Ardea Nychticovax), vadlúd, vadrucza, szárcsa, sirály vagy csüllő és a schnepfeknek egyéb fajai, búvár, vízityúk, vizibika, sáska, vöcsök és több effélék. Van kevés hattyú és kócsag is, melyeknek tollai igen szépek és drágák. Nagy árvíznek idején találtatnak gödények is, ahonnan a Nagy-Sárrétében egy tiszta, ahol tojni szoktak, Gödényes-tisztának neveztetik. - A gólyák, fecskék, darvak és túzokok iszonyú sereggel vágynak: ősszel pedig az ugy mondatott lillikik, melyek vadludaknak fajai és^ az őszi vetésben nagy károkat tesznek." 1851-ben megjelent könyvében FÉNYES Elek a következőt írja madártani vonatkozásban; „Füzes-Gyarmat, magyar mváros Békés vmegyében, a Sárrét szélén, ... nádas tavaiban a vízimadarak ezerenként tanyáznak, s ezek közt a kócsagok különösen emlitést érdemelnek;..." 1887-ben WENZEL Gusztáv a Magyarország mezőgazdaságának története című művében a Tiszántúlra is jellemzően ezt írja; „A nagy vadászat tárgyai... a szárnyasok közül pedig a fajdok, kócsagok, túzokok stb; kevésbé a sasok, keselyük stb. A kis vadászathoz... (tartoznak) ... a szárnyasok közül a daruk, a vadludak, vadkacsák és u.n. kismadarak stb."

15 1891-ből a következőket olvashatjuk BALLAGI Aladártól ; „Elég legyen annyit említenem, hogy kócsag, daru, vizi bika, a gémek, ruczák és sirályok tömérdek fajtája, szárcsa, vöcsök, libucz, kárakatona, vizi tyúk, halász-sas vagy halász-farkas (másutt fekete szalonka, stb lepi el ezrivel a nádat, bozótot, mocsarakat. Ezek után éltek még nem rég - százával - a pákászok, a míg t.i. megélhettek. Ma már igen kevesen vannak. A pákász nem túrja a földet, napszámba se jár, hanem a kész után nyúl, azaz pákászkodik, csónakon csáklyázva a nád-sikátorok között, egész addig az ormágyig, hol nád-kunyhóját fölütötte. Csikasz, tőrész, halász és vadász egy személyben. Estenden lesben áll a vakvarjura, a vasgémre s a drága tollú, nehezen elejthető kócsagra; lószőrből sodrott tőrhurkokkal ejti meg a nagyobb szárnyasokat. Puszta kézzel szedi a nadályt, czombtövig fölgyürt gatyában gázolván a vizet. Tavasszal nagy tapintattal keresi 152