Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 18. (1994)

Réthy Zs.: Füzesgyarmat térségének madártani vizsgálata

föl a libák, ruczák, szárcsák és szalonkák fészkeit, hogy elszedje tojásaikat. A vadliba és tőke-rucza tojásait eladja a környékbelieknek, kik e madarakat kiköltvén, udvarukon vagy a gyepen tartják, ép úgy mint a szelid libákat. ...Szóval e lápi ember sok mindenbe kap, de sok mindenhez ért is. Mintha minden tehetsége szemeibe s füleibe szállott volna, mindkettő olyan éles, mint akár a vadmadáré, melynek természetét jóformán magára ölté. Ért is a vizi madarak nyelvén, s ismeri nemcsak testi formájukat, de minden szokásukat k

" ' - 18 1896-97-ben megjelent művében olvashatjuk KARÁCSONYI Jánostól; „Gólyák, darvak, vadludak, vadrécék ezrei vigan éltek a Három-Köröstől és Berettyótól öntözött rétségen, sőt a kócsagok is olyan bőven voltak, hogy pl. 1797-ben a megye küldte a kócsagtollakat a nemestertőrség számára Bécsbe, számszerint 103-at.„ 1938-ban jelent meg - mindeddig az egyetlen - olyan munka, mely megyénk madárvilágát igyekezett feltárni. Csath András a következőket írta - többek közt - a Sárrétek ill. Füzesgyarmat madárvilágáról: „Kipusztult madaraink közül a Sárréten élt a gödény is (Pelecanus onocrotalus L.) vagy ahogy őseink nevezték a batona, vagy botona. Innen a Biharnagybajom határában elterülő nagyrét neve ma is „Batonás rét". (Dr. GYŐRFFY István: Nagykunsági Krónika.)"

20 „Hazai ornithologusaink közül a múlt században egyedül ZEIK Miklós nagyenyedi tanár járt ezen a vidéken, mikor Erdélyből elmenekült és hosszabb ideig Tiszaroffon tartózkodott. így járt a Sárrét nyugati részén Ecseg pusztán. Idevonatkozó feljegyzései a következők: 1849 április 17-19. Sártóközi expedíció Ecseg mellett a Sárrét nyugati széléről: Sok bíbic, pajzsos cankók, kanalas gém egy darab, sok szürke gém, ahol a kárókatonák halásznak. Carbo cormoranus több százak költözve és halászva. Nagy kócsag 8-10, 22 félénkek. A tavaszi vonulás lévén több északi kacsát és bukót (Mergus) említ.,, „Kétszer arattunk uram - meséli CSÜLLÖG Mihály 93 éves vésztői ember. A birkából meg a nádból. Tavasszal kimentünk a birkával és folyton a rétet jártuk. 1860-ban olyan suttyógyerek voltam, húsvétra 95 vadlibatojást küldtem haza. Volt itt vadmadár rengeteg. A sok vadruca, vadliba meg a szép fejérgémek. Sok volt a kalános gém, az avasban fészkeltek. A réten még a 60-as években fészkelt a daru." 24 ' ' „Szintén a rétetjáró, ma már 90 felé járó öreg emberek SZILAGYI Sándor és RÁBAI Ferenc vésztői lakosok. Igazi régi magyar típusok. Minden szavukból kiérzik, hogy mennyire szerették azt a világot. SZILÁGYI Sándor mesélte, hogy legénykorában még szedett kócsagtollat 1876-ban. Napokig járt, míg megtalálta fészkét az avasban. A szárcsa, bíbictojást, csónakszámra szedték. Egyszer a 70-es években történt - mesélte az öreg hogy a legelőn nagy fehérséget láttak. Ott voltak a ládányi (Püspökladány) pásztorok és fogadtak, hogy most behajtják az uraság gulyáját, kerítsék be. El is indultak, hogy a gulyát közrefogják. Hát mikor közel értek, felrepült a „gulya", mert gödények voltak. Azóta fennmaradt a példaszó: „Igyunk mint ladányiak a gödényre." RÁBAI Ferenc mesélte, hogy sok volt a vörös gém, kék gém, fejér gém s kalános gém 1870-ig. 1870 után „part közé vették a vizet", azóta a vadmadarak is eltűntek. 1869-70-ben 2 darufiókát szedtek a rétben s fel is nevelték. 1870-ben még sok kárókatona fészkelt itt. Sokszor kergették őket, amint a nyílt vizeken csapatostól halásztak. A 60-as években volt Vésztőn egy pákászember, aki a lányának 12 párnáját vadmadár tollal töltötte meg, mikor férjhez adta. Hogy ez milyen toll lehetett, azt ma már nehéz volna eldönteni. Annyi tény, hogy ez a híradás is az akkori madárbőségre vall. A 80-as években odalett a rét' A vizet levezették, a nádast felgyújtották, azután legelő lett. Pár évig a jószág járta, azután belevágott az eke: szántóföld lett." 1938-ban CSATH a következő fajokat említi konkrétan Füzesgyarmat területéről; 153