Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)
Dávid, L.: A Mátra északi lejtőinek csuszamlásos felszínfejlődése
Л Mátrabérc csuszamlásos akkumulációs zónája nem egységes, ugyanis észak felé "orrszerűen" előreugró, a főgerincből kiinduló, rendszerint lépcsősen lejtő sziklagerincek szabdalják fel. Ezek a formák ott maradtak meg, ahol az eredeti vulkáni szerkezetet a csuszamlások, illetve a völgyek hátravágódása kevésbé vagy egyáltalán nem bontotta meg (pl. Bec-tető). b) A Keleti-Mátra erodált csúcssorozatának északias lejtőin szintén zömmel a blokkcsuszamlásoknak jutott fontos szerep. Legszebben a Cserepes-tető északnyugati lejtőjén tanulmányozhatók. Itt egymás alatt három páholyszerű mélyedés található, amelyek közül a két felső elgátoló tömege már teljesen lealacsonyodott. A kissé északabbra elhelyezkedő Fekete-tó~ nagy hegycsuszamlás révén gátolódott el. A Remete-tető északi lejtőjén blokkcsuszamlások hozták létre a Kőkunyhó-tavat, valamint a tőle nyugatra elhelyezkedő két zárt mélyedést. Д Kőkunyhó-tó hepéje 8 legnagyobb, az előtte elhelyezkedő lecsúszott tömeget útbevágással mesterségesen szelték ketté. A másik két mélyedésben a víz ugyan nem gyűlik össze, de a környezet fölé emelkedő lecsúszott tömegek egyértelművé teszik származásukat. Keletkezését illetően kilóg a sorból a Gazos-kő északi lejtőjének aljában elhelyezkedő Barkás-tó, amelyet mesterségesen gátoltak el. Szépen fejlett csuszamlásmezők helyezkednek el a Kalapos-tető északi dácitos-riolittufa lejtőin Csikójárás-puszta felett is. Lényegében ez a terület egy tömegmozgásos halmazzóna; hepék, lépcsős és hullámos részletek jellemzik. A lecsúszott tömegek mögött kis, rossz lefolyású mélyedések vannak. A Mátrabérc és a Keleti-Mátra csuszamlás-morfológiai képének haonlósága (főként blokkcsuszamlások!) azt feltételezi, hogy a csuszamlások ezen a két területen azonos kialakulási (elsősorban a kőzettelepülési adottságokat és a tektonikus mozgásokat értve most ez elatt) feltételek mellett jöttek létre. Ilyen értelemben ez a hasonlóság morfológiailag valószínűsítő adalék arra nézve, hogy a két terület azonos genetikájú vulkáni nagyforma: aszimmetrikus vulkáni takarók roncsainak meredek peremel. így tehát 8 csuszamlásos formák tanulmányozása a vulkán-morfológiai rekonstrukció számára is kiegészítő információt szolgáltatott. A két területen a vizsgált formák nagy része kőzettanilag a slir és a vulkáni képződmények határsávjában helyezkedik el. így ezeknek a csuszamlásoknak a csúszópályája részben a kibillenő vulkáni takaróroncsok feküjét képező üledékes slir képződményekben helyezkedik el. Lényegében ez is azt támasztja alá, hogy a Mátrabérc és a Keleti-Mátra azonos vulkáni struktúrájú résztájak. 2. A Piszkés-tetőtől a Kékes-csoportig Ezen a területen a kalderaperem roncsának külső lejtőin következtek be a csuszamlások. Viszont részben a kalderaperem futásából és jellegéből adódó eltérések miatt (a Galya-csoport kalderaperemének futása északnyugat-délkeleti irányú, vékony gerinc jellegű képződmény, a Kékes-csoporté viszont tömegesebb megjelenésű, kelet-nyugati hossztengelyú hát), részben topográfiai alapon a területet két egységben tárgyalom. a) Galya-csoport A Galya-tető északnyugati lejtőjéről lecsúszott hatalmas láva-agglomerátum tömeg gátolta el a Fekete-tó, nagyméretű medencéjét. Egy útbevágás feltárta a lecsúszott tömeget, ami így metszetben is tanulmányozható. Északi irányba továbbhaladva egy szép dácitos-riolittufa kibúvást lehet találni a csuszamlásos forma szintjében. Nyilvánvaló, hogy ennek a korábban már jellemzett tufaanyagnak a felszín alatti folytatása volt a csuszamlás pályája. Kisebb méretű ottnangi-kárpáti sliren lecsúszott andezit részletek gátolták el a Mogyorós-orom keleti lejtőjének hepéit. Délkelet felé továbbhaladva a Nagy-Lipót lejtőlábánál találjuk a szintén csuszamlással elgátolődott Veres-tó medencéjét. 21
