Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 16. (1991)
Fazekas, I.: A Mátra és a Bükk-hegység Crambinae faunája (Microlepidoptera: Pyralidae)
Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., 16: 75-94, 1991 A Mátra és a Bükk-hegység Crambinae faunája (Microlepidoptera: Pyralidae) FAZEKAS Imre Természettudományi Gyűjtemény, Komló ABSTRACT: (Crambiane fauna of the Mátra and the Bükk Mountains, North-Hungary. Lepidoptera: Pyralidae). Author writes up the taxons of the Crambinae fauna of the Mátra and the Bükk, the two highest Hungarian mountains of medium height. He states that the Mátra and the Bükk represent the most northen area-line of several Mediterranen range species: Agriphila tersella LED., A. tolli pelsonius FAZEKAS, Metacrambus carectellus Z., Chrysocrambus linetellus F. He makes up a similarity matrix using the SOKAL-MICHENER formule and draws the dendogramm of various Hungarian geographical areas in his paper. He publishes the Pediasia contaminella f. sticheli CONSTANTINI as a new forma in the Hungarian fauna. BEVEZETÉS A Mátra és a Bükk mint a Északi-középhegység makrorégiójának legamagasabb tengerszint feletti hegységei a Kárpátok belső, medenceperemi övezetéhez tartóznák. Ezen hegységekben találjuk hazánk leghűvösebb éghajlatú vidékeit, így például a Mátra és a Bükk tetőrégióiban az évi középhőmérséklet alig éri el a 6 C° -ot, a tenyészidőszak hőösszege is itt a legalacsonyabb. Ugyanakkor edafikus és relief okok miatt szubmediterrán hatások is megjelenhetnek, amelyek kedveznek a déli elterjedésű fajok megtelepedésének. Az évi csapadék összeg 600-900 mm között váltakozik. A Zagyva és a Tárna között kiemelkedő Mátrában földtanilag elsősorban a miocénkori kiömléses kőzetek dominálnak (andezit, riolit), zonális tölgyes (cseres) hegyi gyertyános tölgyes (Querco petraeae-Carpinetum) és szubmontán bükkös (Melico=Melitti-Fagetum) övekkel, a csak az előhegyeken jelennek meg a molyhostölgyesek, bokorerdők, sztyepprétek (pl. Sár-hegy). A Bükk Magyarország legnagyobb tömegű felszínen lévő kiemelkedése, amely egyben az Északi-középhegység legösszetettebb és legősibb tagja, északi mikrorégiójában a variszkuszi Upponyi-hegységgel. Tömegét döntóem mészkövek, dolomit és pala alkotja, a kisebb jelentőséggel birnak a későbbi lepusztulások során felszínre került vulkáni, szubvulkáni (gabbró, diabáz, wehrlit) kőzetek Szarvaskő környékén. Kőzettani, geomorfológiai és relief tényezők miatt a hegység természetes növénytakarója is sokkal változatosabb mint a szomszédos Mátráé. A Bükk előterében cserestölgyesek, majd a magasság növekedésével kontinentális molyhostölgyesek, gyertyános tölgyesek, szubmontán - majd montán bükkösök tenyésznek, igen jellegzetes sziklagyep és sztyepprét mozaikokkal, bennük benszülött ( Ferula sadleriana , Calamintha thymifolia ) és kárpáti (pl. Hieracium bupleuroides tatrae ) elemekkel. FAUNISZTIKAI ÉRTÉKELÉS A két legjelentősebb északi középhegységünk Crambinae faunájáról összefoglaló munka még nem jelent meg. Az első relatíve megbízhatónak tekinthető faunisztikai adatokat SZENT-IVÄNY és UHRIK-MÉSZÂROS (1942) közölte. Mivel az azóta eltelt időben az alcsaládban igen jelentős nevezéktani, taxonómiai változások történetek, s a közölt adatok ellenőrzése sem végezhető el - eltekintettem a tanulmány felhasználásától. BLESZYNSKI (1957) európai Crambinae-ket revideáló munkája mérföldkő volt a hazai kutatásokban is. Az ezt követő időben megjelent mátrai, bükki faunisztikai irodalom már jól követhető, s az ezután felállított gyűjte- ; menyek is eredményesen tanulmányozhatók. Sajnos a későbbi palearktikus alapmunka (BLESZYNSKI, 1965) egyáltalán nem tükröződött a kutatásokban sem a gyűjteményi revíziókban (v.o. FAZEKAS, 1986 ab, 1988). 75
